Krónika - Február

Amint ígértem a krónikákat egyesével felteszem, immár olvashatjátok a 16.-ik klubest krónikáját! Remélem örömötöket lelitek benne! Jó szórakozást! :)

Ádám

Február - Zongoraest és Táncház II.

Pénteken, 2010 február 26.-ikán újra - és egyben a 16.-ik - klubest volt a BMI-ben!!! Természetesen már egy héttel elötte megkaptam a meghívót Ildikótól - ezúttal köszönöm Ildikó, hogy tegezhetlek, igazán nagy megtiszteltetés - amiben már a programok meg voltak írva.

Otthon szépen lassan elkészülődtem, aztán mire végeztem felkaptam a táskámat és indultam is a Schwedenplatzra, de most direkt egy kicsit később, mert nem szerettem volna megint az elsö lenni. Ott még beugrottam a Starbucksba, vettem egy Vanilla Latte-t - amibe már megint jó kevés cukrot tettek - és indultam is fel a BMI-be, ahol pont a budapesti egyetemisták után érkeztem meg, Ildikó egyből üdvözölt és betessékelt. Rajtam és az egyetemistákon kívül - akik 4-en voltak (vagy 5-en? Nem tudom, hogy a szemüveges szőke lány is velük volt-e...) - már 7-en az asztalnál ültek (Andi, Astrid, Anna, Bogi - Annát és Bogit most ismertem meg - , Kriszti, Marci és Noémi) és egy dobókockás játékot játszottak, amibe én is beszálltam - kellett egy jó idő mire megértettem hogy mi a játék lényege - miközben Balázs is megjött (vagy már ott volt és nem vettem észre?) aztán Timi is és hozzánkvágódott. Astriddal beszélgettem egy kicsit a síszünetről, hogy milyen jó volt és mennyit szórakoztak. :) Még két lány jött, akik tudtommal látogatóban voltak Bécsben és egy hölgy a Kossuth rádiótól a lányával és fiával, aki Timit és Balázst (netán még Marcit is?) interjúvolt meg.

Fél 8-kor Marci zongorázott nekünk egy fél órát. A fél óra alatt 7 zeneműt játszott el nekünk - ahhoz képest, hogy a zongora hamis volt, nekem attól még tetszett, és meglepetten vettem észre, hogy Marci második zenéjét már mintha hallottam volna valahol. A végén rájöttem, hogy álmomban már többször hallottam a (vagy egy ahhoz hasonló) zenét - , míg a "koncert" alatt Botond, Balázs (Bogi testvére, kit szintén most ismertem meg) és egy lány - akinek sajnos nem tudom a nevét - érkeztek meg.

8 órakor Marci végzett, megjött Attila, Tibi és Ildi (ők ketten egy pár) - nekem mindvégig az volt a tudatomban, hogy Piri a neve, de aztán rájöttem, hogy Piroska Ildinek hívják. Hogy mekkora hülye tudok lenni - , aztán Attila tartott egy kis előadást Moldováról, és az ott élő magyarokról, mert moldvai táncot tanultunk és utána elkezdtük a társastáncot. Ekkor megjött Berci is, mindannyian körbe álltunk, lábbemelegítéssel kezdtünk, aztán fogtuk egymás kezét - a fiúk úgy tartották a lányok kezét, mint akik kézcsókot akarnának adni - és jobbra befelé, balra kifelé táncoltunk, ti-ti-tá-ra. Nekem az volt a rossz az egészben, hogy a mellettem levők olyan kicsit léptek, hogy az én hosszú lábaimmal minit lépegettem és alig bírtam az iramot tartani, meg egy csomószor elvétettem a lépéseket.

Utána virslit vacsoráztunk és pöttyös túrórudit is kaptunk!! :) Alig bírtam bevágni azt a két virslit, miközben Krisztivel szóba elegyedtem, aki pont mellettem ült és megtudtam tőle, hogy nyáron megy Kanadába a rokonaihoz - de mennék én is - aztán rátértünk a sulira és végül a blogomra, hogy olvasta és szerinte tök jó (pedig eddig a tudatomban az volt, hogy senki se olvassa!) amiket írok.

Ezután összepakoltuk a tányérokat, az asztalokat visszatoltuk a falakhoz, a hölgy a Kossuth rádiótól elment a gyerekeivel és Ildikó parancsára le kellett dolgoznunk a virslit - nekem még a spanyol kajákat sem ártana ledolgoznom - , de ezúttal már párban táncoltunk és hát mivel Kriszti volt a legközelebb, így őt kértem meg, hogy táncolna-e velem és igent mondott (na ezt úgy írtam mintha valami eljegyzésről lenne szó). Kezünket hátratéve kellett fogni és körbe-körbe táncoltunk ti-ti-tá-ra. Ezután ugyanígy táncoltunk, de ha valaki bekiabálta, hogy "Előre, előre, lássuk mi lesz belőle!", akkor a lányoknak egy sorral előrébb kellett menni. Meg még volt három bekiáltás, aminek a szövegét sajnos elfelejtettem, de az egyik olyan volt, hogy megálltunk, a fiúk ti-ti-táztak míg a lányokat forgatták, a másik bekiáltás olyan volt, hogy meg kellett fordulni miközben egymás kezét fogva kellett tartani, a harmadik pedig ugyanez, csak akkor hátrafelé kellett ti-ti-tázni. Fantasztikus volt! Volt, hogy annyira nevettünk már, hogy nem tudtuk merre is kell lépni. Kaptunk egy kis szünetet, természetesen a csapat fele az ablakhoz rohant, hogy lehűtse magát. Miután a kis szünetnek vége lett, újra táncoltunk, de ezúttal Krisztit "elrabolták" így maradt nekem a kiscsaj - a neve még mindig nem jut eszembe - , aki látogatóban volt Bécsben. Vele annyi bajom volt a magasságunk miatt, hogy csak na! Jó tudom, nem tehetek róla, hogy olyan vagyok mint egy zsiráf, meg ö sem arról, hogy olyan mint egy kisegér, de igen rosszul éreztem magam amiatt, hogy mindenkinek kb. megfelelő arányú párja volt, míg nekem a lány épphogy elérte a mellkasomat. Fájt is már a hátam, mikor a lapockájánál kellett tartanom, szinte annyira kiegyenesítettem magamat; vagy mikor a balra-jobbra ti-ti-tánál a kezét kellett fogni és a kezem már majd leszakadt - míg a többi fiú bezzeg rátámaszkodott a lány vállára :P -, úgyhogy mikor vége volt már, örültem neki hogy még egyben vagyok, de úgy is éreztem magamat a kiegyenesített hátammal mint aki karót nyelt. Hű... legközelebb ha tánc lesz, remélem jön egy kistermetű srác is. :D

Szóval, miután végeztünk a tánccal helyet foglaltunk - és természetesen ittuk a folyadékot a szomjunkra - és egy moldvai magyar néni meséjét hallgattuk. Röviden a mese 4 emberről szólt, egy rest és egy szorgos fiúról, ugyanúgy egy rest és egy szorgos lányról. A restet és a szorgosokat össze akarták vonni, de, hogy a restek "túléljék" így kaptak egy szorgos párt.

Miután végighallgattuk a mesét, segítettem elrakodni az elmosott poharakat és utána csináltunk egy pár csoportképet. Íme itt vagyunk mindannyian a képen - lent látható - (Marcin kívül, mert ő már - megint - korábban elment).

Ezután mindannyian elbúcsúztunk, bár én még maradtam Noémivel, mert az apukájára várt, így hát addig is elbeszélgettem vele. Megtudtam, hogy Mödlingben lakik, Sopronba jár suliba Krisztivel és Annával együtt, hogy milyen tervei vannak a jövőben, és hogy jól érzi magát Magyarországon. Őszintén örültem, hogy ezt hallhattam, mármint abból a szempontból nézve, hogy én Magyarországon nem szerettem annyira suliba járni mint itt. :)

Noémi apukája megjött, így hát elköszöntem Ildikótól, Ilditől, Attilától és Tibitől, míg Ildikónak gyorsan felvetettem a BMI közös blog ötletét, amit nagyon jónak talált, így hát a következő esten majd megbeszéljük még a többiekkel... egyébként a következő est március 26.-ikán lesz, ahol egy magyar filmet nézünk meg és palacsintát sütünk, nyam-nyam. :)


További képek: Katt ide!

Folytatásos...

Sziasztok! :)

Üdv innen Tiszaújvárosból, a mamánál nyaralok. Bár ha úgy vesszük, ez a nyaralás eléggé sz@r részleteket nem írom ide le, akit viszont érdekel az a blogomban részletesen elolvashatja.

Remélem azért a ti nyaratok jól telik, bár meg kell mondjam rólatok semmit se hallani. Kriszti! Nagyon örülök (és szerintem a többiek is), hogy jól érzed magad Kanadában, aztán majd remélem kipróbálhatjuk a saját magángépedet és azzal egy világ körüli túrára viszel minket. Csak megérdemeljük, nem? =D Várjuk a bejegyzésed második (reménykedünk még, hogy van harmadik is) részét, és e feladat alól nem bújhatsz ki, mert ugye Ildikó sem fog téged hagyni - már csak azért írok ide én is (csak vicceltem ;) ) - .

E bejegyzést azért írom, mert Ildikónak és mint sok másnak is megígértem, hogy az ifjúságiklub találkozóinak krónikáit felteszem ide a blogra. Mielőtt még leírom ide, megjegyezném kedves klubtársaim és olvasóink, hogy a krónikát én a saját szemszögemből írom le, hogy látom mások viselkedését, természetét, így arra kérnélek benneteket, hogy akármi olyat is írnék, ne haragudjatok meg rám, de nem tudok mindenkire egyszerre koncentrálni és mindenki helyébe elképzelni magamat. :)
Másik: mivel új tag vagyok köztetek, ezért csak a 15.-ik találkozótól tudok az estekről írni. ;)
A krónikákat egyesével teszem fel, hogy ne legyen túl zsúfolt.

Így kívánok még kellemes nyarat nektek és néha azért írjatok! :)

Ádám

Január - Játékest

A 15.-ik ifiklub találkozó a Bécsi Magyar Iskolában, és nekem egyben az első!
Izgatott voltam, hogy milyen lesz, hogy lesz, kik lesznek... bár azt már eleve kivettem Koleszár Ildikó leveléből (mert ugye Ildikó magyar gyerekeket tanít a BMI-ben is), hogy nagyon jófej és barátságos.

A találkozó 18.30-kor volt, a Schwedenplatzon (igen, ahol a finom fagyit lehet kapni). Ildikón és lányán, Virágon kívül (kik ezeket az esteket szervezik) én voltam legelőször ott. Ekkor kissé elöntött az idegesség, hogy talán nem nekem kellett volna az elsőnek lenni, de egyből szóba elegyedtem Ildikóval és segítettem 4 lufit feltenni.

Aztán jöttek sorba a többiek, először Balázs, Ildikó fia, aztán Zita, Kriszti - aki egyből puszival üdvözölt, még meg is lepődtem -, Nóri - Nóri egyből kitűnt a sorok közül, hiszen ő volt az aki fülig érő mosollyal jött -, aztán Noémi - aki feltűnően hasonlít Ellen Page nevű színésznőre (szerintem) -, Andi, utána jött Matyi az apukájával - akik a vacsorát és az üdítőt hozták, bár nekem Matyi igen rosszkedvűnek tűnt - aztán elmentek Matyi testvéréért Katharinaért, és végül Marci fessen kiöltözve öltönyben.

Először ennyien voltunk aztán játszottunk egy telefonos játékot, ahol beszéltünk és a másiknak ki kellett találni, hogy kivel beszélünk (természetesen a csapatból kellett valakivel beszélgetni) ami nekem igen nehezemre esett, mert ugye én nem ismertem senkit a csapatból, úgyhogy Ildikóval "telefonáltam", arra hivatkozva, hogy talán bennünk ez a közös: én nagyothalló vagyok, ő pedig szemüveges. Szégyelltem is magam érte valamennyire, de Ildikó könnyen és viccesen vette a játékot, ami megnyugtatott. Miközben Marcinak el kellett mennie valahova, rabszolgásdit játszottunk, aminek az volt a lényege, hogy egy kis cetlire felírunk egy szót, ami végül a táblán fog állni, nekünk pedig ki kellett találni, hogy ki melyiket írta. Ha kitaláltuk, az a személy a rabszolgánk lett. Jó volt végülis, miközben egy nővérpár érkezett meg, Astrid és Angelika - szimpatikusak voltak nagyon - .

De eközben megérkezett Matyi anyukája is, aki a vacsorát melegítette nekünk (paprikás krumpli volt, friss zsemlével) és nekiálltunk enni, aztán az asztalnál beszélgetni. Pont Balázs és Astrid mellett foglaltam helyet, aztán végig azt hallgattam, hogy mennyire tudják cikizni egymást, jó volt hallgatni őket. Közben Berci is megjött, hozzánkvágódott. :)

Aztán kezdődött újra a játék...
Beugrót játszottunk. Igen, AZT a Beugrót. AZT amiben Szabó Győző is játszik - bírom a buráját :D - . Mikor elkezdtünk volna játszani, Timi is megjött, aki (nem tudom, hogy 22.-ike előtt vagy után), de a 17.-ik születésnapját ünnepelte az este. Boldog születésnapot neki! Na aztán játszottunk sorra rendesen, mire én is sorra kerültem Virággal együtt. Egy állatgondozót, kellett eljátszanom, aki halálosan szerelmes az orangutánba és ezért felmond. Balázs írta fel nekem a hangulatokat - köszi Balázs :) - , ilyeneket: drogos, lányos, izmos, lassú, kínai... alig győztem gondolkodni, hogy hogy csináljam de aztán végülis jól sikerült. De ezt Virágnak is köszönhetem, elvégre jól játszott, és kissé felszabadultabbnak éreztem magamat. Azután következtek sorra a játékok, mint pl. a lassítás, ahol mindegyikünknek el kellett játszani egy belassulást, amit Ildikó mondott, mint pl. "Fotózás egy automatában" - ezt Noémi játszotta - , vagy "Első repülőutam" - Nóri - , vagy "Elkaptam a menyasszonyi csokrot!" - Berci - . Nekem a "Feleségem főztje igen 'jó'!" jutott. Eljátszottam először, normál felvételbe, hogy a "feleségemtől" kapok valami kaját és vágok egy kis pofát, hogy hát mintha hiányozna belőle valami. Aztán lassítva, hogy megkóstolom, és vágom a pofákat, hogy hú de rossz, második kanállal pedig már elég volt, de közben a "feleségemnek" mutatom, hogy "Naja, a főztöd igen 'jó' ".

Közben Botond is megjött, és folytatódott a játék... tolmácsolás (Beugró módra), aztán két ember játszik az egyik a kezével mutogat míg a másik beszél, de az nem tudja, hogy az első mit mutogat, s így ki kell hozzá valami szöveget találni... :) Mire aztán zsebszöveget játszottam Botonddal, ketten voltunk a vadászok egy vadászlesen, viszont Botond egy bérgyilkos volt, aki meg akart ölni engem, de nekem azt kellett mondanom: "Hát ha megölsz, akkor nem tudod meg azt a titkot, amit én tudok!". Szerintem ezt egy kissé elbénáztam, bár ketten egész jól kiegészítettük egymást... ezután pedig csacsogóversenyt játszottunk. Astrid és Nóri elkezdtek valamiről mesélni nekünk, de nem szabadott nekik szünetet csinálni, és végül az veszít aki természetesen megáll. 2 perc után Ildikó már nem bírta hallgatni, annyira nevetett és közölte velünk, hogy milyen fantasztikus és, hogy erre ugye csak a nők képesek. De Balázs kikérte magának, hogy még ilyet ni, így hát Balázs és én ketten nekiálltunk csacsogni, én elkezdtem mesélni a borzalmas iskolahetemről. Viszont jól bírtam az iramot, hallottam ahogy Balázs is mondja rendesen a maga történetét, viszont Ildikó itt is feladta 2 perc múlva és megjegyezte, hogy micsoda képtelenség. :D Nóri is megjegyezte, hogy érdekes, hogy mi fiúk is gesztikulálunk csacsogás közben, holott az ember azt gondolná, hogy ilyet csak a lányok csinálnak - ez aranyos volt tőle. :D Ekkor Angelika - aki a kamerájával felvételeket készített - azt az ötletet találta ki, hogy mindannyian egyszerre csacsogjunk. Hát szerintem egész Bécset sikerült túlharsognunk, bár én 30 mp után feladtam mert kiszáradt a szám. Ezután még beszélgettünk egy kicsit aztán indultunk haza mindannyian, elvégre már 11 óra is elmúlt.

A legközelebbi találkozó február 26.-ikán lesz, nagyon szeretnék majd elmenni... és íme egy csoportkép rólunk - sajnos Marci nélkül, Ildikó pedig fotózott - . :)



További képek: Katt ide!