Hazatérés =)

7. Fejezet / 7th Chapter / 7. Kapitel

Miután ismételten eltöltöttötünk 6 órát a buszon, megérkeztünk Garfieldba. Összeszedtük az ott maradt holminkat, és kidöltünk.
(Már nem az asztal alatt töltöttem az éjszakát!!!)

De még mielött teljesen kidöltem volna, szereztem magamnak még egy élményt. Kinek ismerös ez a bekezdés? Ha ezzel kezdtem az utamat, ezzel is fejezem be: Ki mondhatja el magáról, hogy éjfél körül mezítláb futkározott Garfieldban az utcán és cigánykerekeket vetett? :P Één ;) !!! [akinek nem lenne ismerös: Cambridgeben, 1sö állomásomon is ezt csináltam…]

Másnap megszólított egy hang:
(Elnézést, de most olyan dalszöveg és vers idézés kedvemben vagyok...)

[1] Talpra magyar, hi a haza ezért hát:
[2] Búcsúzz szépen el (tőlem Amerika)
       és hidd el, hogy mennem kell, mert
[3] Mindenhol jó, de a legjobb otthon!

        Otthon,
[4] Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
        Szívem szakad, ha rád gondolok
        Nélküled már elhervadok.

        És eszembe jutott otthonom,
        családom búcsúszava:

(1) Kell még egy szó, mielőtt mennél.
       Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
       Az úton majd néha gondolj reánk,
       ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.

       És a hátralevö
(2) Egész úton –hazafelé-
(3) Egy gondolat bántott engemet
       Azon gondolkodom:
       Miként fogom szólítani
       Rég nem látott családom?

       Jutott eszembe számtalan
       Vers és szebbnél szebb gondolat,
       Míg állni látszék az idő,
       Bár a repülőgép haladt.

(5) Végül augusztus 17.-én utam befejezedett,
       Vuvuzélám repülőgépen véletlenül elveszett,
       Apám fényképezőgépért és pénztárcáért kicsit mérges lett,
       Mégis engem meglátván így örvendezett:

(6) Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat...

{1} A reptéren sokáig nem időztem,
        kocsinkkal Budapestre tovább szöktem.

{2} S Budapesten megérkezék...
        Röpült felém családom...
        S én csüggtem ajkukon...
        Mint zöld bokron a sok som.

[1] Petöfi Sándor - Nemzeti dal 1848 [2] eredeti: Time To Say Goodbye / Con Te Partirò [3] közmondás [4] István a király - Rockopera
(1) Szállj sólyom - dalszöveg (2) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (3) Petöfi Sándor - Egy gondolat bánt engemet (4) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (5) saját szavaim (6) népdal
{1} saját szavaim {2} Petöfi Sándor - Füstbe ment terv, Wack Krisztina variálásával

Verselemzés:
Ez a csodálatos kis költemény egy kislányról szól, aki egy hosszú utat tett meg. Bár ez volt élete eddig legnagyobb élménye az út vége felé már kezd hiányozni Neki a megszokott, otthonos élete, és haza vágyik. Eszébe jutnak kis tesói, kik minden nap gondoltak rá (és még dinnyét is akartak volna hagyni neki..) és akik izgatottan visszavárják.

A repülögépen egész idö alatt azon gondolkozik, hogy elég ajándékot vett-e, kellett volna-e még valami, és hogy hogyan fogja üdvözölni családját. Mikor megérkezik, befejezésképpen még gyorsan elveszíti a vuvuzéláját, apja ezért és a többi elveszett tárgyért kicsit hümmög, de amikor meglátja elsö szülöttjét, már csak örülni tud. Még aznap este lemennek a család többi tagjaihoz, akik Budapesten várják be öket, és mikor megérkeznek, mindannyian egymás nyakába borulnak,
ÉS BOLDOGAN ÉLNEK MÉG HALÁLUK UTÁN IS!!!

8. Fejezet / 8th Chapter / 8.Kapitel
(Muszáj volt még egy fejezetet írnom, mert 8 a kedvenc számom…)

Tartalomjegyzék

Bevezetés
1. Fejezet
Elindulás/ Megérkezés
2. Fejezet
Az elsö hét/ A második hét
3. Fejezet
Toronto
4. Fejezet
Priest Lake / Seattle / Newark
5. Fejezet
Garfield / New York
6. Fejezet
Augusztus 5. / Cserkésztábor
7. Fejezet
Búcsú / Verselemzés
8. Fejezet
Tartalomjegyzék
- THE END – :) :P :)

Megjegyzés: A regény már a boltokban kapható!

Megjegyzés 2: Kedves olvasók!
Remélem tetszett kis regényem... további jó szórakozást kíván a Wack K. Kiadó Kft.

Megjegyzés 3: A formáért elnézést kérek, magától átformálta a dolgokat (Mint múltkor is!)

(Megjegyzés 4: Kriszti! Ildikó kérésére (és remélem örömödre) javítottam a formát, lásd megjegyzés 3! =) Puszi, Ádám)

5. Fejezet / 5th Chapter / 5. Kapitel

Garfield / New York

Amikor megérkeztem Garfieldba, a cserkészotthonnál két ottani cserkészvezetö üdvözölt. (Jééé, tudok megint ékezetet használni :P) Mondták, hogy a bécsiek csak elugrottak tusolni, de hamar megjöttek és nagyon csodálkoztak miert ugrálok, nevetgélek, ölelgetem öket annyira.

Még aznap este csináltunk egy tábortüzet, = meggyújtottunk 5 gyertyát és énekelgettünk. A végén már a dalok túlzottan lelassultak, és a társaság fele kifeküdt, mégis akadt olyan, akinek még az is gyors volt. (“ Aaaa csitáááárii hegyeeek alaaatt”-“Lassabban!!!” )

Másnap reggel két kisbusz vitt el minket a nagy almába: New Yorkba.

New York-New York, a város ami sosem alszik, amiröl mindenki csak álmodozik.

Hajókáztunk egyett Manhattan körül, sikeresen felavattuk a szabadságszobrot cserkésszé, (miniatur figurára rátettünk egy nyakkendöt XD) és láttuk a láthatatlan Twin Towert.

Amíg a többiek vitatták a következö úticélt, megismerkedtem Mary Poppinsszal (megfogtam egy fabábú-Mary kezét, de hirtelen megfordult a szél és el kellett mennie…) és beszálltam egy sárga iskola-buszba “schoolbus”, ami épp fekete árvákat vitt kirándulni. Végül lesétáltunk a szinházak utcáján, a Broadwayn és leültünk a Central Parkba a sárga hernyók közé. Szép város, de nem lett a kedvencem!

Este megint tábortüzeztünk. Most már tovább bírták a többiek is, és sokkal elevenebbek voltak a dalok...

Másnap a tengerpartra indult a csapat. Olyan óriásiak voltak a hullámok, hogy még a szuper-erös-mély-árkos várunkat is sec-perc alatt lemosta. Engem pedig betemettek a romok és már csak a fejem látszott ki a homok alól.

Sokat ugráltunk, menekültünk, ráfeküdtünk a hullámokra és lebuktunk a víz alá, míg partra nem vetödtünk.

Találkoztunk David Hasselhoffal , Pamela Anderssonnal és csoportképet is csináltunk velük. Persze abban a piros életmentös cuccban voltak…mint a filmekben. Miután lemostuk magunkrol a sót, (igen volt aki inkább magával vitte, hátha sótlan lesz a vacsora...) elképedve láttuk, hogy a kisbuszok helyett fehér sztreccs-limuzinok vártak ránk, és az egyikböl maga Brad Pitt szállt ki! Hát képzelhetitek, hogy hirtelen milyen macska kórus támadt, nem csak szopránban, de tenorban is! Brad üdvözölt és közölte velünk, hogy meghív minket vacsorára a kedvenc éttermébe, ahol a felesége Angelina már vár. Ezen kivül mindannyiunknak ajándékozott egy piros jaguárt, amit áthajóztatott már Európába…

Jaj – hagytam elragadtatni magam… elnézést, kicsit elkalandoztam :)

Ehm, igen, ott tartottam, hogy partra vetödtünk, tusoltunk aztán a kisbuszokkal egyfajta tengerparti-kis-amerikai-práterbe vittek. Sétálgattunk, nevettünk a “sí-lifteken”, amik csiga lassúsággal mozogtak a homok felett, (gondolom mégsem voltak si-liftek…) és kijátszottuk magunkat a játéktermekben.

Szerdán shoppingoltunk, de én hamar meguntam. Így ebéd után egy egész dollárt a kényeztetésemre szántam és beültem egy masszázs-székbe. Nem müködött – egye fene, még egy dollárt csak megérek - átültem egy másikba. Ekkor beindult az elsö is. Sajnos nem tudtam egyszerre két helyen lenni, (habár volt már rá példa!) így visszaültem az elsöbe, abból a logikus következtetésböl, hogy hogyha annak lejár az ideje, a másik még 1-2 percig fog még müködni, majd azt is élvezhetem egy kicsit… De jött egy fáradt néni, leült a második székembe és csodálkozott, hogy az maszíroz. Persze nem állt fel... Hát megvolt a napi jó tettem. Befizettem a nénikét egy masszázsra!

Este utoljára összeültünk a cserkészház hátsó kertjében az 5 tábortüzi-gyertyánk köré, de aznap a garfieldi cserkészek is a háznál aludtak, így voltunk már vagy 80-an.

Másnap hajnali 4-kor keltettek és felkapcsolták a villanyt, amire én úgy felriadtam (ez nagy szó, mert engem nem lehet egy könnyen felébreszteni, még mondjuk azzal a hírrel sem, hogy egyedül leszek otthon, mert nem sokára megszületik a kisöcsém - megtörtént eset!-), hogy bevertem a fejem az asztalba, ami alá fekhelyemet készítettem már az elsö éjszaka. Persze utolsó napra azért mégis megkaptam az Isteni jelzést, hogy nem minden szempontból jó asztal alatt aludni!

6. Fejezet / 6th Chapter / 6. Kapitel

Augusztus 5.

A Névnapomat egy névnapi fülhúzás helyett egy már említett fejbe kólintással és egy 6 órás busz–úttal ünnepeltem, Fillmore felé. Összesen 17 gratulációt kaptam, abból 16-ot magamtól J (de “késve bár, de törve nem”, (eredeti: “Megfogyva bár, de törve nem” Szózat 1836 – Vörösmarty ) otthon kaptam még egy jó párat!)

Cserkésztábor

Ezt a fejezetet csak vázlatpont szerüen szeretném említeni, mert az ott történtekböl külön regényt lehetne írni.

1. nap: Építkezés (katonai sátrak, örsi kapu + örsi pad)

2. nap: Új ismerösökkel való ébredés: mesztelen csigák és pókok köre, óriáslabda foci, nagy tábortüz (700 cserkész, igazi 2m-es tüz!)

3. nap: Istentisztelet, csapatok találkozása, népi játékok fiúkkal

4. nap: Nyilazás(elvágtam az ujjam), ostor-csapás, célbalövés puskával (a széna-bálán kívül nem halt meg senki!)

5. nap: Népdalvetélkedö, amerikai “schoolbus”,tutaj folyóra helyezése, uszoda (a medencében puszilós népjáték fiúkkal)

6. nap: Portya, háború (zászlónkat visszaszereztük a kommunistáktól!)

7. nap: Óriáslabda foci bajnokság!“Waka Waka eheh, this time for Lány 1" (eredeti: This time for Africa –Shakira)

8. nap: Péntek 13! Cserkész olimpia

9. nap: Csapatok bemutatkozása (értelmes a tábor végén bemutatkozni), tüzijáték, ingyen Vuvuzéla mindenkinek

10. nap: Táborzárás, Istentisztelet, búcsúzkodás az új barátoktól (nem csak az állati [szószerint állati]) sátorlakó társainktól!

Krónika - Március

Sziasztok! :)

Remélem mindenkinek kellemesen telt a nyár - és sajnos már itt az iskola! Magyarországon már tegnap elkezdődött, Ausztriában pedig hétfőn fog (legalábbis Bécsben biztos). Saját magam izgatottan várom a 12.-ik és egyben utolsó évet, hiszen májusba már érettségizni fogok, de ezzel nem vagyok egyedül így, mert több klubtársam is - ezzel együtt a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum 12/I.C (remélem jól írtam le) osztály tagjai is. :) - .

De ne szaporítsuk a szót, elkezdjük az iskolát, mert muszáj.

Kriszti!
Nagyon jók a bejegyzéseid, remélem azóta hazaértél már - hacsak nem az útleveledet veszítetted el valahol =D - . Kicsit alakítottam a bejegyzéseden, az elsőnél a vastag betűket szerkesztettem át, a másodiknál eddig a képeket rendeztem el jól látható módba. Sajnos a kép amin a CN Towert fogod, elvesztettem - légyszi ne ölj meg érte -, ha tudod tedd már be. :)

Jut eszembe még: a biciklit K-val és nem G-vel szoktuk írni (bár ebben én sem vagyok annyira biztos, de annyi baj legyen, legfeljebb megkérdezzük kedvenc magyar tanárnőnket) és a muszáj pedig pontos jééééééééé! Ez különösen MINDENKINEK szól! :P

Nos, akkor most leírom ide a klubunk 17.-ik klubest krónikáját - de régen is volt már - .

Március - Palacsintaparti III.

Ez az este már csak azért is ígérkezett izgalmasnak, mert - azt ahogy a cím is elmondja - palacsintaparti volt, tehát különböző ízű palacsintákat ettünk. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen filmet is néztünk.

Mikor én megérkeztem már voltak ott egy páran - régiek és (nekem) újak egyaránt. Sajnos az újak közül nem tudtam senki nevét megjegyezni, ezért szégyellem is magam. Csak éppen Ildikó hiányzott még, hiszen neki éppen aznap volt a soproni iskolában fogadóestje - azaz a rossz diákokat megdorgálta rendesen a szülőknél. =D Na neeem, a lényeg az, hogy Ildikó később jött.

Virág is ott volt köztünk, ami nagy hír, hiszen fél évet Spanyolországban - Gijónban - töltött, mint ösztöndíjas diák, de mesélte nekem, hogy pár nap múlva utazik is vissza. Viszont Balázs sajnos nem volt köztünk, ami hatott is ránk, nélküle sokkal másabb volt minden.

Az est első "állomása" a magyar film megnézése volt, minek a címe Made in Hungária volt. A film röviden arról szólt, hogy egy kamasz srác, Miki hazatér a családjával a hatvanas években Amerikából - természetesen akkor, mikor mindenki más disszidálna - és arról álmodozik, hogy ő lesz Magyarország Jerry Lee Lewis-e és, hogy a Rock 'n' Roll-t elterjessze Budapesten. Csakhogy Miki régi bandája már nem fogadja vissza a srácot, mert már egy másik srác, Röné "őőő a Csókkirááály" a banda vezére. De nem elég még, hogy a banda nem fogadja vissza, régi szerelme Vera is másik fiúval jár, ami nagyon nem tetszik a mi Mikinknek. Természetesen, hogy a régi barátai visszafogadják és, hogy visszahódítsa Verát, jelentkezik a Ki Mit Tud? -ra (milyen jó, hogy pont akkor volt Ki Mit Tud? is =D ) .

Nekem szó szerint nem igazán tetszett a film, egyszer az biztos, hogy meglehet nézni, voltak benne pár vicces jelenetek, de viszont a Bigali "Budi Huli"-s beszólása az nekem ott volt. =D

Szóval film közben megjött Ildikó is, ki egyből helyet foglalt és kattogtatta nekünk a fényképezőt, hogy megörökítsen pár emlékezetes pillanatot, de volt, hogy a szívbajt is rám hozta azzal az erős vakuval.

Szóval megnéztük a filmet, asztalhoz ültünk és Katharina és Matthias szülei felszolgálták nekünk a finom palacsintákat, amit természetesen ők sütöttek. Volt nutellás, kakaós, ízes - málnás, barackos - túrós, mazsolás túrós és "palacsintatorta" tejföllel megkenve a tetején Katalin néni módra. =) Nagyon finom volt, természetesen mindet megettük, közben beszélgettünk az asztalnál mindennapi dolgokról.

Ezután Ildikó megparancsolta nekünk, hogy csináljunk egy kört, és játszunk egy kis Beugrót, de előtte beszéljük meg a közös blog tervét, ötletét, amit pár napon belül meg is csináltam. Az első feladat "Angyal és Ördög" volt. Dávid, Bogi és én játszottunk. Dávid volt az ördög énem, Bogi az angyal énem, én pedig beletolattam egy mögöttem lévő autóba, és az énjeim mondogatták, hogy mit is kellene csinálni, otthagyjam vagy inkább kifizessem a kárt? Úgy látszik az ördög énem, vagyis Dávid nyert, mert még egyszer beletolattam - immár direkt - a kocsiba, és a pénzt sem hagytam ott neki.

A következő Timi, Andi és Virág volt. Timi egy cukrász volt és éppen a volt barátja esküvői tortáját készítette, mikor megtudta, hogy kinek készül végülis a torta. Az angyal énje, Andi természetesen egy szép tortát akart neki csinálni, de az ördög énje, Virág pedig meg akarta mérgezni a tortát. Itt az angyal én, vagyis Andi győzött, különben Timit letartóztatták volna, erre még külön figyelmeztetőt is kapott. =)

Utána volt egy olyan feladat, hogy egy embernek ki kell menni - ez Tibi volt - és három embernek csinál valamit egy megadott mozdulatnál, vagy szónál, mint pl. Nóri, aki a "hal" szóra robot táncot lejtett, vagy Kriszti aki minden érintésre helyet kellett cserélnie és végül volt még Noémi, akinek sajnos nem jut eszembe mi volt a feladata. A cél végülis az volt, hogy Tibi kitalálja, mit miért csinálnak a lányok. =)

Ezután eljátszottuk még egyszer ezt a feladatot, méghozzá Timinek kellett kitalálnia, mit csinálunk. Nekem az ha bármilyen alkohol szó elhangzott, úgy kellet csinálnom, mintha majd bepisilnék, Tibinek a bokát kellett fognia, ha Virág valamit bekiáltott neki, és Bogi csinált még valamit, amit sajnos (már megint, hát ez nem igaz) elfelejtettem.

Következőleg hangulatváltós játékot játszott Dávid és Ildi. "Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?"-t játszották el, Dávid volt az aki a tyúkban hitt, Ildi pedig a tojásban. Tibi és Andi írták. Ezt nagyon jónak találtam személy szerint, mert nagyon jól eljátszották (Ildi: "A tojás az a Szent!" prédikálva, míg Dávid: "A tyúk volt előbb, ami megtojta a tojásodat. Mi az a Szent? Nem létezik a szótáramban!". Ildi: "Akkor vegyél egy új szótárt! A tojás az a Szent!" =D ) és ez a hangulatváltós játék a legviccesebb mind közül.

Még egy utolsót játszottunk, mert már 11 óra volt - film 2 órát tartott - méghozzá Zsebszöveget. Virág volt egy anyuka, kinek két gyereke van (Ildi és Kriszti) különböző apától - Tibitől és tőlem (megjegyzem, azért szerepeltünk mi ennyit, mert a többiek igen szégyenlősek voltak - ezt Balázs számlájára lehet írni. =D ) . Virágnak el kellett utaznia valahová, míg a két gyereket az apukákra bízta, csak úgy bejelentés nélkül. Természetesen volt veszekedés, DNS teszt kérés, melyik gyerek kié, stb.

Mikor végeztünk a játékkal, mind pakoltunk össze, elbúcsúztunk egymástól, kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak - ugye mert közeledett a húsvét.

Egyszóval mind jól éreztük magunkat, finomakat ettünk és sokat nevettünk, amit természetesen, csak a magunk társaságának köszönhetünk! =)

Csoportkép sajnos nem készült (tényleg Ildikó, miért is nem készült? =( ) , de a klubest képeihez Katt ide! =)

A következő találkozó április 30.-ikán lesz, egy újabb táncház kísérettel! =)