Hazatérés =)

7. Fejezet / 7th Chapter / 7. Kapitel

Miután ismételten eltöltöttötünk 6 órát a buszon, megérkeztünk Garfieldba. Összeszedtük az ott maradt holminkat, és kidöltünk.
(Már nem az asztal alatt töltöttem az éjszakát!!!)

De még mielött teljesen kidöltem volna, szereztem magamnak még egy élményt. Kinek ismerös ez a bekezdés? Ha ezzel kezdtem az utamat, ezzel is fejezem be: Ki mondhatja el magáról, hogy éjfél körül mezítláb futkározott Garfieldban az utcán és cigánykerekeket vetett? :P Één ;) !!! [akinek nem lenne ismerös: Cambridgeben, 1sö állomásomon is ezt csináltam…]

Másnap megszólított egy hang:
(Elnézést, de most olyan dalszöveg és vers idézés kedvemben vagyok...)

[1] Talpra magyar, hi a haza ezért hát:
[2] Búcsúzz szépen el (tőlem Amerika)
       és hidd el, hogy mennem kell, mert
[3] Mindenhol jó, de a legjobb otthon!

        Otthon,
[4] Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
        Szívem szakad, ha rád gondolok
        Nélküled már elhervadok.

        És eszembe jutott otthonom,
        családom búcsúszava:

(1) Kell még egy szó, mielőtt mennél.
       Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
       Az úton majd néha gondolj reánk,
       ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.

       És a hátralevö
(2) Egész úton –hazafelé-
(3) Egy gondolat bántott engemet
       Azon gondolkodom:
       Miként fogom szólítani
       Rég nem látott családom?

       Jutott eszembe számtalan
       Vers és szebbnél szebb gondolat,
       Míg állni látszék az idő,
       Bár a repülőgép haladt.

(5) Végül augusztus 17.-én utam befejezedett,
       Vuvuzélám repülőgépen véletlenül elveszett,
       Apám fényképezőgépért és pénztárcáért kicsit mérges lett,
       Mégis engem meglátván így örvendezett:

(6) Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat...

{1} A reptéren sokáig nem időztem,
        kocsinkkal Budapestre tovább szöktem.

{2} S Budapesten megérkezék...
        Röpült felém családom...
        S én csüggtem ajkukon...
        Mint zöld bokron a sok som.

[1] Petöfi Sándor - Nemzeti dal 1848 [2] eredeti: Time To Say Goodbye / Con Te Partirò [3] közmondás [4] István a király - Rockopera
(1) Szállj sólyom - dalszöveg (2) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (3) Petöfi Sándor - Egy gondolat bánt engemet (4) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (5) saját szavaim (6) népdal
{1} saját szavaim {2} Petöfi Sándor - Füstbe ment terv, Wack Krisztina variálásával

Verselemzés:
Ez a csodálatos kis költemény egy kislányról szól, aki egy hosszú utat tett meg. Bár ez volt élete eddig legnagyobb élménye az út vége felé már kezd hiányozni Neki a megszokott, otthonos élete, és haza vágyik. Eszébe jutnak kis tesói, kik minden nap gondoltak rá (és még dinnyét is akartak volna hagyni neki..) és akik izgatottan visszavárják.

A repülögépen egész idö alatt azon gondolkozik, hogy elég ajándékot vett-e, kellett volna-e még valami, és hogy hogyan fogja üdvözölni családját. Mikor megérkezik, befejezésképpen még gyorsan elveszíti a vuvuzéláját, apja ezért és a többi elveszett tárgyért kicsit hümmög, de amikor meglátja elsö szülöttjét, már csak örülni tud. Még aznap este lemennek a család többi tagjaihoz, akik Budapesten várják be öket, és mikor megérkeznek, mindannyian egymás nyakába borulnak,
ÉS BOLDOGAN ÉLNEK MÉG HALÁLUK UTÁN IS!!!

8. Fejezet / 8th Chapter / 8.Kapitel
(Muszáj volt még egy fejezetet írnom, mert 8 a kedvenc számom…)

Tartalomjegyzék

Bevezetés
1. Fejezet
Elindulás/ Megérkezés
2. Fejezet
Az elsö hét/ A második hét
3. Fejezet
Toronto
4. Fejezet
Priest Lake / Seattle / Newark
5. Fejezet
Garfield / New York
6. Fejezet
Augusztus 5. / Cserkésztábor
7. Fejezet
Búcsú / Verselemzés
8. Fejezet
Tartalomjegyzék
- THE END – :) :P :)

Megjegyzés: A regény már a boltokban kapható!

Megjegyzés 2: Kedves olvasók!
Remélem tetszett kis regényem... további jó szórakozást kíván a Wack K. Kiadó Kft.

Megjegyzés 3: A formáért elnézést kérek, magától átformálta a dolgokat (Mint múltkor is!)

(Megjegyzés 4: Kriszti! Ildikó kérésére (és remélem örömödre) javítottam a formát, lásd megjegyzés 3! =) Puszi, Ádám)