Krónika - Április

Sziasztok! =)
Itt az ideje, hogy betegyem már az elmaradott krónikákat, hiszen az én emlékeim sem maradnak meg mindig frissek. =P

Mielőtt elkezdem a beszámolót, egy gyors megjegyzés Virágnak: nyugodtan írhatsz többet is a spanyolországi élményeidről, hidd el nagyon érdekelne az minket (mint pl. mikor Nóri meglátogatott téged ;) ), csak ugye mint Timi is írta, nincs "lájk" gomb. De hát ez nem a fészbúk, de azért sokaknak tetszett, és ahhoz képest, hogy én is voltam Madridban, a tüsszentős "Jesús!"-ról nem tudtam, hogy így működik. Viszont a Colacao (kakaó) nem fog egyhamar kimenni az emlékeimből.
Ja és mégvalami: Boldog névnapot kívánunk neked! =)

Na akkor következzék a klubunk 18.-ik találkozójának a beszámolója:

Április - Táncház III.

Ennek az estnek a beszámolója nem lesz olyan hosszú, mert nem sokkal különbözik a februári klubesttől - azt hiszem ezt nyugodtan ráírhatjuk a feledékenységem számlájára is =( - de megpróbálom részletesen leírni.

Amikor én megérkeztem Bogival és Botonddal, már voltak egy páran rajtam kívül: Noémi, Andi, Dávid, Kriszti, Réka (Noémi és Kriszti osztálytársa) és Edina, aki vendégként érkezett hozzánk. Ugyanis tudniillik, hogy én 10 percet vártam lent a kapu előtt, a csengőt nyomtam mint az őrült, de csak nem engedtek be - gondoltam, csak nem haragítottam magamra Ildikót?! - mikor Bogiék is megjöttek és Bogi is nyomkodta a csengőt. Botond felszólt, hogy ideje lenne már minket beengedni és végül csak bejutottunk (úgy látszik, hogy aki a BMIK tagja akar lenni és az esteken résztvenni, egy kihívást kell végrehajtania az embernek... =D ). Utána Balázs is bekecmergett hozzánk.

Szóval... Edina, ki Erdélyből származik volt az est vendége, hogy a budapesti Balassi Intézetről és tanulmányairól ill. kollégiumi élményeiről számoljon be nekünk, ami Bogit felkészítette egy kicsit - bár ahogy elnéztem, némely ponton csak úgy mereszgette a szemét és gondolta magában, hogy úristen (bár azt hiszem, hogy a WC-s sztorinál én is ezt csinálhattam) - , ahol Edina egy évet, vagyis jobban mondva egy tanévet, azaz 10 hónapot töltött ott. Érdekes egy beszámoló volt az biztos...

Ezután, mikor Edina végzett a a mondadójával, éppen megjött Ildi, Tibi és Attila is, Boginak viszont sajnos mennie kellett. Ildikó megkért engem, hogy a TV-n mutassam meg, hogy hogy kell ide a blogra bejegyzést írni, mert néhányan nem értenek hozzá és elégge frusztráltak lettek. Drága Noémi, azóta sem nagyon láttam itt tőled bejegyzést, most vagy én vagyok ilyen, hogy rosszul magyarázok el valamit és még frusztráltabbá tettelek, vagy tényleg olyan vagy mint Nutella Verszaccsi (ennek a Nutella Verszaccsinak van külön sztorija, a későbbi beszámolókból majd értesülhettek róla, hogy mi - már aki nem ismeri)? =P Szóval szépen elmagyaráztam, hogy mit, hogy érdemes csinálni...

Gyorsan körbeálltunk, egymás mellé - ez volt Ildi és Attila kérése, és egy kis bemelegítést csináltunk utána kezdődhetett a tánc. Tulajdonképpen sok újdonságot nem csináltunk az előző táncesthez képest, de attól még ugyanolyan jól szórakoztunk. Fogtuk egymás kezét feltartva ill. egymás háta mögött, és körbe-körbe lépegettünk ti-ti-tára.

Azért eltelt vagy 20 perc a tánccal és Ildikó megparancsolta nekünk (miért is mondom azt, hogy megparancsolta, elvégre már éhesek voltunk =D ), hogy kész a vacsora: ananászos, bambuszos csirke, édes-savanyú szósszal és rizszsel. Az egyik kedvencem az ételek közül és ez nagyon finom volt. Természetesen kaja közben beszélgettünk is, viccelődtünk és hatalmasakat nevettünk.

Új parancs (na vajon kitől? =P ) : a vacsorát ledolgozni azonnal! Attila közbe mutatott nekünk egy pár videót a moldáv néptáncokról és kipróbáltuk pl. a pingvintáncot, ami nekem nagyon tetszett: egymás mögött kellett állni, az előttünk lévő vállát fogni aztán jobb lábbal kilép, vissza, bal lábbal kilép, vissza és hármat előre ugrani és ezt addig amíg vége nincs a zenének. Ezután kettesével kellett táncolni, a párom Réka volt és próbáltam elkerülni Edinát márcsak a magasságunk miatt is - nagyon nem volt kedvem megint a gerincemmel bajlódni, lásd múltkori táncest a kisegér termetű csajjal - . Tulajdonképpen megint ugyanazt táncoltuk mint az előző táncesten, kezünket hátratéve kellett fogni és körbe-körbe táncoltunk ti-ti-tá-ra és valaki bekiabálta, hogy "Előre, előre, lássuk mi lesz belőle!", akkor a lányoknak egy sorral előrébb kellett menni. Szóval szerintem ez már ismerős. Következő párom Andi volt, akivel balra-jobbra ti-ti-táztam - én hátul, ő elöl - és a kezét kellett fogni. Ildikó bekiabálása: "Egymás szemébe nézni! Gyerünk, hadd lássam, hogy néztek egymás szemébe!" , mire mindenki, mint a jógyerekek egymás szemébe néztek minden negyedik lépésnél, Andi szegény már alig bírta ki nevetés nélkül. Eztuán táncltunk még egyet, egy utolsót, ami olyan bonyolult volt, hogy még leírni is alig lehet, de megpróbálom. Ismét Andi volt a párom, a lényeg az volt, hogy a fiúnak a sarkával kellett megfordulni, a lány lapockáját fogva, vagyis a lányt megfordítani, miközben az is lép, de ő nagyokat, míg a fiú kissebbet. Hát nem mondom, Ildi és Attila többször is megmutatták, hogy kell, volt akinek sikerült, de Andi és én meg csak néztünk mint a moziban, vagy mint a borjú az új kapura, hogy édes Isten, létezik ilyen?! Miközben gyakoroltunk - jobban mondva egyesek bámultak =D - felcsengettek és feljött egy pár, akik hallották a téren, hogy magyar zene megy, és gondolták feljönnek ők is hadd táncoljanak - nekik bezzeg elég volt kétszer megmutatni, kenték vágták azt a bonyolult táncot - .

Szóval ennyi volt az este: beszámoló, tánc, kaja, tánc és főleg nevetés.
Gyorsan elmosogattunk, elpakoltunk és elbúcsúztunk egymástól, mert már későre járt. De jól éreztük magunkat és ez a legfontosabb! =)

A következő klubest május 28.-ikán lesz, a soproni diákok jönnek hozzánk és Beugrót játszanak el nekünk, úgyhogy várjátok izgalommal a következő beszámolót...

További képek: Katt ide!