2012. március 13.

28. klubest - 2011 november

Következő klubestünket novemberben tartottunk, mivel többségünknek októberben sajnos nem volt ideje, így hát egy novemberi péntekre szavaztunk.

E klubestünk egy játékest volt méghozzá beugróval a végén, amit én amúgy is nagyon imádok - elég ha csak játszunk, nekem már az is elég!! =) - .
Voltak új emberek is, köztük egyet én "vittem", bár szegénykém elég kis félénk, szóval löknöm kellett, hogy nyugodtan ismerkedjen meg másokkal, nem harapják le a fejét.
Mire mindenki megérkezett, addigra kibeszéltük újdonságainkat és történéseinket...
Ez estét Andi és Tibi szervezte, és meg kell hagyjam Andinak nagyszerű ötletei voltak/vannak.
Elsőként egy olyan játékkal kezdtünk, hogy egy ragasztó volt a szoba közepén, és mindenkinek fel kellett vennie a ragasztót, de azzal a mozdulattal már nem volt szabadott felvenni, amit az előző
személy már megtett. Nehéz, de furfangos játék az biztos. :)
Következőként az volt a játék, hogy bekötött szemmel - fiúk külön, lányok külön - sorrendbe kellett állnunk, méghozzá, lábméret szerint, de beszélni nem szabadott. Tulajdonképpen az ember nem hinné, hogy olyan nehéz a játék, pedig van benne nehézség - csak azt nem értettem, hogy a lányok mit vihognak annyit (mi mást csinálnak a lányok mint vihogás? =D ), de amint visszanéztük a fotókat, akkor már értettem, hogy mi volt olyan vicces - .
Az est egyik fénypontja a következő játék volt, méghozzá, egy grimaszverseny. A játék lényege nagyjából az, hogy egyszerre két személy grimaszol egymásnak, természetesen egymást nézve és az nyer, aki nem neveti el magát. Voltak egyesek, akik épp, hogy csak másodpercekig bírták, voltak akik jó sokáig bírták, mint pl. Dávid és én, ahol aztán végülis feladtam, mert 3 percen keresztül kancsalítani nem a legjobb dolog a világon, meg Dávidnak amúgy is volt egy olyan grimasza, amit én aztán végképp nem tudtam megállni nevetés nélkül.
Következő játékunk pedig egy activity-hez hasonló volt. Rajzolnunk vagy mutogatnunk kellett, méghozzá állatokat. Ha rajzoltunk, akkor három állatot kellett kihúzni és ezt a három állatot, egyetlen rajzzal - azaz egy "egytestű háromfajú állatot" (jobban nemtudom kifejezni) - ill. a mutogatás az olyan volt, hogy az állat nevét le kellett írnunk, de a fenekünkkel... hát nem mondom, nem egy egyszerű munka, viszont az egyik legviccesebb mutatvány a világon.
E játék után végül is beugróztunk, ahol az egyik szituáció az volt, hogy Balázs volt a mozdonyvezető és Ildi pedig egy turista, aki meg akarta győzni a mozdonyvezetőt, hogy ő igenis tud vonatot vezetni (zsebszöveg).
Másik szituáció pedig az volt, hogy egy vevő visszaviszi a hatalmasra nőtt tacskóját, amit az eladó nem hajlandó visszavenni. Az eladó én voltam, de viszont valahogy nem voltam elemembe, ezért nem adtam bele apai-anyait, de a másik srác, a vevő - nem jut eszembe a neve!!! - hitelesen játszott.
Ezután Zsuzsika - bankos -, Stefanie, Dávid, Endre és az "új Balázs" - rablók - meg akarták győzni a bankost, hogy miért is érdemes nekik a pénzt odaadni - meg kell mondjam, meg volt az összhang köztük és ahhoz képest, hogy Balázs és Zsuzsika újak voltak, remekül játszottak!
Egy újabba játék Krisztivel, Virággal, Tibivel - autóvezetők, tanúk - és Balázzsal - rendőr -  ahol az volt a lényeg, hogy Balázsnak ki kellett találni, hogy Kriszti, Virág és Tibi mikor milyen szóra, vagy mozdulatra reagál és egy saját mozdulatot, vagy szót sajátít el.
Az utolsó beugrós játék - a sok közül az egyik kedvencem - a stoppos játék volt, ahol két ember egy szituációt játszik, és ha egy bizonyos póznál, vagy mozdulatnál egy kivülállónak érdekes szituáció jut az eszébe, akkor az "Stopp!"-ot kiált és helyet cserél az egyikkel és átveszi az irányítást a szituáció felett. Ezt a játékot végül is addig játszuk amíg meg nem unjuk. :)
Az egyik szituáció Andinál volt, aki a hátán feküdt, mikor én stoppoltam - úgy akartam volna, hogy épp segítek Andinak "szülni", de Andi ehelyett sikítozott, mint egy őrült... =D Valahogy nem igazán jött össze, de Balázs azért FÉRFI létére, szült egyet... =D
A játék utolsó pontja pedig egy Kriszti által megismertetett játék volt, mégpedig a lényege, hogy mindannyian körbe álltunk és két személyt kikerestünk magunknak. Ha ez megvolt, akkor pedig úgy kellett beállnunk, hogy a két kikeresett személy velünk együtt egy egyenlőoldalú háromszöget (hogy nevezzük ezt magyarul, mert a német "gleichseitiges Dreieck" az egy külön német szó... =/ )
alkosson. Nem olyan könnyű feladat az egész, mert ha a kikeresett személy, folyton mozog, mert ő másik személyt keresett ki magának, akkor neked is újra kell mozdulnod... az ilyen bekiabálások, mint, hogy "Állj már meg!!" meg "Ecsém, ne mozdulj már!" vagy "Hát mondd neki, hogy maradjon a helyén!!" elég viccesek.
A játék furfangossága az, hogy míg mi ezt kb. 5 perc alatt elvégeztük, azt addig egy papíron több mint 3 óránkba telik megrajzolni...
E klubest szóval sikeres és nagyon vicces volt, ráadásul mindenki jól érezte magát - van olyan est, amielyiken senki ne érezné jól magát?! =) - .
Csoportképünk:


További képeinket itt tekintheted meg. =)

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  2. Jaj de jól írtál, Ádám! Ahogy elolvassa az ember, úgy érzi, újra ott van...

    VálaszTörlés