Karácsonyi üzenet

A klubest képei

Remélem, jól éreztétek magatokat pénteken, a karácsonyi klubestünkön. Megszámoltam: 26-an voltunk! Nekem az éjjel, mikor ti talán már az igazak álmát aludtátok, kalandos útban volt részem. Oda mentem, ahol a madár sem jár: Nagylózsra. Hogy hol van? Nos, eddig én sem tudtam, de most aztán egy életre megtanultam! Mivelhogy azt az elhamarkodott ígéretet tettem, miszerint mindenkit biztonságban hazaszállítok a klubest után, Németh Bencét bizony egészen "lozsangelesi" (ahogy ő mondja) otthonáig fuvaroztam. (Majd a 11/C-s fiúkkal még számolunk...) Eddig fogalmam sem volt, hol van ez a kis világvégi falu, no de most egy életre megjegyeztem!

A képeket feltettem albumunkba: http://picasaweb.google.at/bmiklub

Karácsonyi zongora- és beugróest

Krónika - Április

Sziasztok! =)
Itt az ideje, hogy betegyem már az elmaradott krónikákat, hiszen az én emlékeim sem maradnak meg mindig frissek. =P

Mielőtt elkezdem a beszámolót, egy gyors megjegyzés Virágnak: nyugodtan írhatsz többet is a spanyolországi élményeidről, hidd el nagyon érdekelne az minket (mint pl. mikor Nóri meglátogatott téged ;) ), csak ugye mint Timi is írta, nincs "lájk" gomb. De hát ez nem a fészbúk, de azért sokaknak tetszett, és ahhoz képest, hogy én is voltam Madridban, a tüsszentős "Jesús!"-ról nem tudtam, hogy így működik. Viszont a Colacao (kakaó) nem fog egyhamar kimenni az emlékeimből.
Ja és mégvalami: Boldog névnapot kívánunk neked! =)

Na akkor következzék a klubunk 18.-ik találkozójának a beszámolója:

Április - Táncház III.

Ennek az estnek a beszámolója nem lesz olyan hosszú, mert nem sokkal különbözik a februári klubesttől - azt hiszem ezt nyugodtan ráírhatjuk a feledékenységem számlájára is =( - de megpróbálom részletesen leírni.

Amikor én megérkeztem Bogival és Botonddal, már voltak egy páran rajtam kívül: Noémi, Andi, Dávid, Kriszti, Réka (Noémi és Kriszti osztálytársa) és Edina, aki vendégként érkezett hozzánk. Ugyanis tudniillik, hogy én 10 percet vártam lent a kapu előtt, a csengőt nyomtam mint az őrült, de csak nem engedtek be - gondoltam, csak nem haragítottam magamra Ildikót?! - mikor Bogiék is megjöttek és Bogi is nyomkodta a csengőt. Botond felszólt, hogy ideje lenne már minket beengedni és végül csak bejutottunk (úgy látszik, hogy aki a BMIK tagja akar lenni és az esteken résztvenni, egy kihívást kell végrehajtania az embernek... =D ). Utána Balázs is bekecmergett hozzánk.

Szóval... Edina, ki Erdélyből származik volt az est vendége, hogy a budapesti Balassi Intézetről és tanulmányairól ill. kollégiumi élményeiről számoljon be nekünk, ami Bogit felkészítette egy kicsit - bár ahogy elnéztem, némely ponton csak úgy mereszgette a szemét és gondolta magában, hogy úristen (bár azt hiszem, hogy a WC-s sztorinál én is ezt csinálhattam) - , ahol Edina egy évet, vagyis jobban mondva egy tanévet, azaz 10 hónapot töltött ott. Érdekes egy beszámoló volt az biztos...

Ezután, mikor Edina végzett a a mondadójával, éppen megjött Ildi, Tibi és Attila is, Boginak viszont sajnos mennie kellett. Ildikó megkért engem, hogy a TV-n mutassam meg, hogy hogy kell ide a blogra bejegyzést írni, mert néhányan nem értenek hozzá és elégge frusztráltak lettek. Drága Noémi, azóta sem nagyon láttam itt tőled bejegyzést, most vagy én vagyok ilyen, hogy rosszul magyarázok el valamit és még frusztráltabbá tettelek, vagy tényleg olyan vagy mint Nutella Verszaccsi (ennek a Nutella Verszaccsinak van külön sztorija, a későbbi beszámolókból majd értesülhettek róla, hogy mi - már aki nem ismeri)? =P Szóval szépen elmagyaráztam, hogy mit, hogy érdemes csinálni...

Gyorsan körbeálltunk, egymás mellé - ez volt Ildi és Attila kérése, és egy kis bemelegítést csináltunk utána kezdődhetett a tánc. Tulajdonképpen sok újdonságot nem csináltunk az előző táncesthez képest, de attól még ugyanolyan jól szórakoztunk. Fogtuk egymás kezét feltartva ill. egymás háta mögött, és körbe-körbe lépegettünk ti-ti-tára.

Azért eltelt vagy 20 perc a tánccal és Ildikó megparancsolta nekünk (miért is mondom azt, hogy megparancsolta, elvégre már éhesek voltunk =D ), hogy kész a vacsora: ananászos, bambuszos csirke, édes-savanyú szósszal és rizszsel. Az egyik kedvencem az ételek közül és ez nagyon finom volt. Természetesen kaja közben beszélgettünk is, viccelődtünk és hatalmasakat nevettünk.

Új parancs (na vajon kitől? =P ) : a vacsorát ledolgozni azonnal! Attila közbe mutatott nekünk egy pár videót a moldáv néptáncokról és kipróbáltuk pl. a pingvintáncot, ami nekem nagyon tetszett: egymás mögött kellett állni, az előttünk lévő vállát fogni aztán jobb lábbal kilép, vissza, bal lábbal kilép, vissza és hármat előre ugrani és ezt addig amíg vége nincs a zenének. Ezután kettesével kellett táncolni, a párom Réka volt és próbáltam elkerülni Edinát márcsak a magasságunk miatt is - nagyon nem volt kedvem megint a gerincemmel bajlódni, lásd múltkori táncest a kisegér termetű csajjal - . Tulajdonképpen megint ugyanazt táncoltuk mint az előző táncesten, kezünket hátratéve kellett fogni és körbe-körbe táncoltunk ti-ti-tá-ra és valaki bekiabálta, hogy "Előre, előre, lássuk mi lesz belőle!", akkor a lányoknak egy sorral előrébb kellett menni. Szóval szerintem ez már ismerős. Következő párom Andi volt, akivel balra-jobbra ti-ti-táztam - én hátul, ő elöl - és a kezét kellett fogni. Ildikó bekiabálása: "Egymás szemébe nézni! Gyerünk, hadd lássam, hogy néztek egymás szemébe!" , mire mindenki, mint a jógyerekek egymás szemébe néztek minden negyedik lépésnél, Andi szegény már alig bírta ki nevetés nélkül. Eztuán táncltunk még egyet, egy utolsót, ami olyan bonyolult volt, hogy még leírni is alig lehet, de megpróbálom. Ismét Andi volt a párom, a lényeg az volt, hogy a fiúnak a sarkával kellett megfordulni, a lány lapockáját fogva, vagyis a lányt megfordítani, miközben az is lép, de ő nagyokat, míg a fiú kissebbet. Hát nem mondom, Ildi és Attila többször is megmutatták, hogy kell, volt akinek sikerült, de Andi és én meg csak néztünk mint a moziban, vagy mint a borjú az új kapura, hogy édes Isten, létezik ilyen?! Miközben gyakoroltunk - jobban mondva egyesek bámultak =D - felcsengettek és feljött egy pár, akik hallották a téren, hogy magyar zene megy, és gondolták feljönnek ők is hadd táncoljanak - nekik bezzeg elég volt kétszer megmutatni, kenték vágták azt a bonyolult táncot - .

Szóval ennyi volt az este: beszámoló, tánc, kaja, tánc és főleg nevetés.
Gyorsan elmosogattunk, elpakoltunk és elbúcsúztunk egymástól, mert már későre járt. De jól éreztük magunkat és ez a legfontosabb! =)

A következő klubest május 28.-ikán lesz, a soproni diákok jönnek hozzánk és Beugrót játszanak el nekünk, úgyhogy várjátok izgalommal a következő beszámolót...

További képek: Katt ide!

Klubest élő zenével

Spanyolországi élménybeszámoló

Sziasztok!

Mint (sokan) tudjátok Spanyolországban töltöttem az előző főiskolai félévemet. Az ott töltött időről szeretnék kicsit mesélni. Remélem nem untatlak vele titeket! :-)

Tehát... Február elején utaztam Gijónba, az észak-spanyolországi tengerparti városkába az Erasmus program ösztöndíjasaként. Nagyon izgultam, hogy minden rendben menjen, értsem majd a nyelvet, találjak szállást, barátokat stb. Körülbelül egy hét alatt minden félelmem elmúlt. Találtam egy nagyszerű tengerpartra néző lakást, ahol két nagyon rendes fiúval (egy amerikaival meg egy belgával)

laktam együtt, egész jól megértettem a spanyol beszédet és hamar összebarátkoztam egy tüneményes spanyol lánnyal, Claudiával, akire mindig számíthattam és még most is nagyon jó barátok vagyunk.

Az ottani egyetemen volt pár órám, amire be kellett járnom és az első egy hónapban egy intenzív nyelvkurzuson vettem részt, de azonkívül utazgatással, tengerparti olvasgatással, spanyolos éjszakába nyúló „fiesztákkal“ töltöttem napjaim. Egyszóval nagyon jól éreztem magam ebben a pár hónapban Gijónban! Összeírtam pár „spanyol furcsaságot“ (számomra érdekes, a megszokottól eltérő dolgokat), amik feltűntek nekem:

1. A  buszsofőrség női szakmának számít – a buszsofőrök olyan 80%-ban nők voltak (volt elég időm ezt tesztelni, mert minden nap busszal mentem oda-vissza az egyetemre) és a spanyol nyelvkönyvben is női alak volt ábrázolva buszsofőrként
2. Nincs buborékos ásványvíz – legalábbis az elején ezt hittem. Állandóan csak ilyen édesített szénsavas vizeket találtam, úgynevezett „Gaseosa“-t, de sima ásványvizet csakis buborék nélkül. Aztán egy bizonyos üzletláncnál megtaláltam a jó öreg buborékos ásványvizemet, úgyhogy mindig oda kellett járnom érte.
3. Nincs friss tejük, pedig nagyon büszkék a teheneikre – az a megye (Asturias), ahol én voltam termeli Spanyolországban a legtöbb tejet és minden reklámpólón az „asturiasi tehenek“ mosolyognak az emberre, mégis csak tartós tejet lehet kapni az üzletekben.
4. Állandóan takarítanak – az utcát vízzel locsolják (akkor is ha esik az eső), felsöprik, összeszedik a szemetet, a lépcsőházunkat meg vagy napi háromszor mosta fel a gondnok. Ehhez képest a kocsmákban a földre kell dobni mindennemű hulladékot, mert minél koszosabb marad a nap végén a kocsma, annál jobb helynek számít. Persze másnap újra indul a játék tehát feltakarítanak. :-)
5. Árulnak jégkockát az üzletekben – na akkor néztem nagyot amikor megláttam a zacskó jégkockát a mélyhűtőben az üzletben 2 euróért...Azt kérdeztem magamban: Miért nem csinálnak maguknak otthon ingyen??? Aztán Claudia felvilágosított, hogy ez a bulizósoknak van, akiknek kell jégkocka a piájukba. Magam is tanúja voltam aztán, hogy hogyan működik ez a dolog: a bulizni vágyók (ilyenből van sok Spanyolországban) vesznek egy 5 literes vizet, egy magas alkoholtartalmú piát, üdítőt, meg jégkockát. Az üzlet előtt kiöntik a vizet, beleöntik az alkoholt meg az üdítőt és hozzáadják a jégkockát. Máris kész a pia :-).
6. Nincs édes fagyasztott áru – hiába kerestem számtalan üzletben, semmi gombóc vagy nudliszerűséget nem találtam.
7. Banánból legalább háromféle van – a kisebb üzletekben is
8. Kiröhögnek, ha 7-kor vacsorázol – de még akkor is, ha csak 8-kor. A spanyolok csak 10-kor vacsoráznak. Hiába próbáltam nekik elmagyarázni, hogy teli hassal nem jó aludni (mert aludni ugyanakkor mennek mint mi, kivéve a bulik után), valahogy nem akarták a tradíciójukat feladni.
9. hahaha/hehehe az spanyolban jajaja/jejeje – az elején nem értettem, hogy csetelésnél mit írnak ennyi „jaja jeje-t“, aztán rájöttem, hogy mivel a „j“ betűt „h“-nak ejtik nekik a hahaha így néz ki.
10. Kívülről tudja mindenki a személyi számát – náluk az kb. olyan fontos adat, mint a születési dátum, úgyhogy mindenki tudja fejből 
11. Tüsszentéskor azt mondják: Jesús!, ami Jézust jelent – vicces lenne, ha mi is bevezetnénk ezt a szokást és egészségedre helyett azt mondanánk: Jézus
12.  A városi buszoknak nincs menetrendjük – nem is értem Spanyolországban mit lepődtem meg ilyenen, egyszerűen addig vársz míg jön, ráérünk. A „tranquila“ kifejezés annyit jelent: nyugi – ezt vagy napi tízszer halottam.    :-))) Jaj még mennyit mesélhetnék, de látom már így is eléggé hosszú lett a beszámoló, úgyhogy mára ennyit :-). Ha még kíváncsiak vagytok valamire, akkor csak kérdezzetek! Egyhamar nem fogom elfelejteni az emlékeimet! :-) Puszi, Virág

A klubest képei

Hahó Mindenki!!!!
Ez is jól kezdődött... mármint az új klubévünk! Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek már az első alkalomra!
Sok mindent tervezünk erre a tanévre, többek közt élőzenés blues-estet, Ki mit tud?-ot, Beugró-esteket, karácsonyi koncertet, élőzenés táncházat, stb., stb.
Gyertek minél többen, mert jó együtt, jó magyarul beszélni és bolondozni!!!
A legújabb képsorozatunkat lásd az oldalunkon: http://picasaweb.google.at/bmiklub

1. bulink az új tanévben

Hazatérés =)

7. Fejezet / 7th Chapter / 7. Kapitel

Miután ismételten eltöltöttötünk 6 órát a buszon, megérkeztünk Garfieldba. Összeszedtük az ott maradt holminkat, és kidöltünk.
(Már nem az asztal alatt töltöttem az éjszakát!!!)

De még mielött teljesen kidöltem volna, szereztem magamnak még egy élményt. Kinek ismerös ez a bekezdés? Ha ezzel kezdtem az utamat, ezzel is fejezem be: Ki mondhatja el magáról, hogy éjfél körül mezítláb futkározott Garfieldban az utcán és cigánykerekeket vetett? :P Één ;) !!! [akinek nem lenne ismerös: Cambridgeben, 1sö állomásomon is ezt csináltam…]

Másnap megszólított egy hang:
(Elnézést, de most olyan dalszöveg és vers idézés kedvemben vagyok...)

[1] Talpra magyar, hi a haza ezért hát:
[2] Búcsúzz szépen el (tőlem Amerika)
       és hidd el, hogy mennem kell, mert
[3] Mindenhol jó, de a legjobb otthon!

        Otthon,
[4] Oly távol vagy tőlem, és mégis közel,
        Szívem szakad, ha rád gondolok
        Nélküled már elhervadok.

        És eszembe jutott otthonom,
        családom búcsúszava:

(1) Kell még egy szó, mielőtt mennél.
       Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
       Az úton majd néha gondolj reánk,
       ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.

       És a hátralevö
(2) Egész úton –hazafelé-
(3) Egy gondolat bántott engemet
       Azon gondolkodom:
       Miként fogom szólítani
       Rég nem látott családom?

       Jutott eszembe számtalan
       Vers és szebbnél szebb gondolat,
       Míg állni látszék az idő,
       Bár a repülőgép haladt.

(5) Végül augusztus 17.-én utam befejezedett,
       Vuvuzélám repülőgépen véletlenül elveszett,
       Apám fényképezőgépért és pénztárcáért kicsit mérges lett,
       Mégis engem meglátván így örvendezett:

(6) Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat...

{1} A reptéren sokáig nem időztem,
        kocsinkkal Budapestre tovább szöktem.

{2} S Budapesten megérkezék...
        Röpült felém családom...
        S én csüggtem ajkukon...
        Mint zöld bokron a sok som.

[1] Petöfi Sándor - Nemzeti dal 1848 [2] eredeti: Time To Say Goodbye / Con Te Partirò [3] közmondás [4] István a király - Rockopera
(1) Szállj sólyom - dalszöveg (2) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (3) Petöfi Sándor - Egy gondolat bánt engemet (4) Petöfi Sándor - Füstbe ment terv (5) saját szavaim (6) népdal
{1} saját szavaim {2} Petöfi Sándor - Füstbe ment terv, Wack Krisztina variálásával

Verselemzés:
Ez a csodálatos kis költemény egy kislányról szól, aki egy hosszú utat tett meg. Bár ez volt élete eddig legnagyobb élménye az út vége felé már kezd hiányozni Neki a megszokott, otthonos élete, és haza vágyik. Eszébe jutnak kis tesói, kik minden nap gondoltak rá (és még dinnyét is akartak volna hagyni neki..) és akik izgatottan visszavárják.

A repülögépen egész idö alatt azon gondolkozik, hogy elég ajándékot vett-e, kellett volna-e még valami, és hogy hogyan fogja üdvözölni családját. Mikor megérkezik, befejezésképpen még gyorsan elveszíti a vuvuzéláját, apja ezért és a többi elveszett tárgyért kicsit hümmög, de amikor meglátja elsö szülöttjét, már csak örülni tud. Még aznap este lemennek a család többi tagjaihoz, akik Budapesten várják be öket, és mikor megérkeznek, mindannyian egymás nyakába borulnak,
ÉS BOLDOGAN ÉLNEK MÉG HALÁLUK UTÁN IS!!!

8. Fejezet / 8th Chapter / 8.Kapitel
(Muszáj volt még egy fejezetet írnom, mert 8 a kedvenc számom…)

Tartalomjegyzék

Bevezetés
1. Fejezet
Elindulás/ Megérkezés
2. Fejezet
Az elsö hét/ A második hét
3. Fejezet
Toronto
4. Fejezet
Priest Lake / Seattle / Newark
5. Fejezet
Garfield / New York
6. Fejezet
Augusztus 5. / Cserkésztábor
7. Fejezet
Búcsú / Verselemzés
8. Fejezet
Tartalomjegyzék
- THE END – :) :P :)

Megjegyzés: A regény már a boltokban kapható!

Megjegyzés 2: Kedves olvasók!
Remélem tetszett kis regényem... további jó szórakozást kíván a Wack K. Kiadó Kft.

Megjegyzés 3: A formáért elnézést kérek, magától átformálta a dolgokat (Mint múltkor is!)

(Megjegyzés 4: Kriszti! Ildikó kérésére (és remélem örömödre) javítottam a formát, lásd megjegyzés 3! =) Puszi, Ádám)

5. Fejezet / 5th Chapter / 5. Kapitel

Garfield / New York

Amikor megérkeztem Garfieldba, a cserkészotthonnál két ottani cserkészvezetö üdvözölt. (Jééé, tudok megint ékezetet használni :P) Mondták, hogy a bécsiek csak elugrottak tusolni, de hamar megjöttek és nagyon csodálkoztak miert ugrálok, nevetgélek, ölelgetem öket annyira.

Még aznap este csináltunk egy tábortüzet, = meggyújtottunk 5 gyertyát és énekelgettünk. A végén már a dalok túlzottan lelassultak, és a társaság fele kifeküdt, mégis akadt olyan, akinek még az is gyors volt. (“ Aaaa csitáááárii hegyeeek alaaatt”-“Lassabban!!!” )

Másnap reggel két kisbusz vitt el minket a nagy almába: New Yorkba.

New York-New York, a város ami sosem alszik, amiröl mindenki csak álmodozik.

Hajókáztunk egyett Manhattan körül, sikeresen felavattuk a szabadságszobrot cserkésszé, (miniatur figurára rátettünk egy nyakkendöt XD) és láttuk a láthatatlan Twin Towert.

Amíg a többiek vitatták a következö úticélt, megismerkedtem Mary Poppinsszal (megfogtam egy fabábú-Mary kezét, de hirtelen megfordult a szél és el kellett mennie…) és beszálltam egy sárga iskola-buszba “schoolbus”, ami épp fekete árvákat vitt kirándulni. Végül lesétáltunk a szinházak utcáján, a Broadwayn és leültünk a Central Parkba a sárga hernyók közé. Szép város, de nem lett a kedvencem!

Este megint tábortüzeztünk. Most már tovább bírták a többiek is, és sokkal elevenebbek voltak a dalok...

Másnap a tengerpartra indult a csapat. Olyan óriásiak voltak a hullámok, hogy még a szuper-erös-mély-árkos várunkat is sec-perc alatt lemosta. Engem pedig betemettek a romok és már csak a fejem látszott ki a homok alól.

Sokat ugráltunk, menekültünk, ráfeküdtünk a hullámokra és lebuktunk a víz alá, míg partra nem vetödtünk.

Találkoztunk David Hasselhoffal , Pamela Anderssonnal és csoportképet is csináltunk velük. Persze abban a piros életmentös cuccban voltak…mint a filmekben. Miután lemostuk magunkrol a sót, (igen volt aki inkább magával vitte, hátha sótlan lesz a vacsora...) elképedve láttuk, hogy a kisbuszok helyett fehér sztreccs-limuzinok vártak ránk, és az egyikböl maga Brad Pitt szállt ki! Hát képzelhetitek, hogy hirtelen milyen macska kórus támadt, nem csak szopránban, de tenorban is! Brad üdvözölt és közölte velünk, hogy meghív minket vacsorára a kedvenc éttermébe, ahol a felesége Angelina már vár. Ezen kivül mindannyiunknak ajándékozott egy piros jaguárt, amit áthajóztatott már Európába…

Jaj – hagytam elragadtatni magam… elnézést, kicsit elkalandoztam :)

Ehm, igen, ott tartottam, hogy partra vetödtünk, tusoltunk aztán a kisbuszokkal egyfajta tengerparti-kis-amerikai-práterbe vittek. Sétálgattunk, nevettünk a “sí-lifteken”, amik csiga lassúsággal mozogtak a homok felett, (gondolom mégsem voltak si-liftek…) és kijátszottuk magunkat a játéktermekben.

Szerdán shoppingoltunk, de én hamar meguntam. Így ebéd után egy egész dollárt a kényeztetésemre szántam és beültem egy masszázs-székbe. Nem müködött – egye fene, még egy dollárt csak megérek - átültem egy másikba. Ekkor beindult az elsö is. Sajnos nem tudtam egyszerre két helyen lenni, (habár volt már rá példa!) így visszaültem az elsöbe, abból a logikus következtetésböl, hogy hogyha annak lejár az ideje, a másik még 1-2 percig fog még müködni, majd azt is élvezhetem egy kicsit… De jött egy fáradt néni, leült a második székembe és csodálkozott, hogy az maszíroz. Persze nem állt fel... Hát megvolt a napi jó tettem. Befizettem a nénikét egy masszázsra!

Este utoljára összeültünk a cserkészház hátsó kertjében az 5 tábortüzi-gyertyánk köré, de aznap a garfieldi cserkészek is a háznál aludtak, így voltunk már vagy 80-an.

Másnap hajnali 4-kor keltettek és felkapcsolták a villanyt, amire én úgy felriadtam (ez nagy szó, mert engem nem lehet egy könnyen felébreszteni, még mondjuk azzal a hírrel sem, hogy egyedül leszek otthon, mert nem sokára megszületik a kisöcsém - megtörtént eset!-), hogy bevertem a fejem az asztalba, ami alá fekhelyemet készítettem már az elsö éjszaka. Persze utolsó napra azért mégis megkaptam az Isteni jelzést, hogy nem minden szempontból jó asztal alatt aludni!

6. Fejezet / 6th Chapter / 6. Kapitel

Augusztus 5.

A Névnapomat egy névnapi fülhúzás helyett egy már említett fejbe kólintással és egy 6 órás busz–úttal ünnepeltem, Fillmore felé. Összesen 17 gratulációt kaptam, abból 16-ot magamtól J (de “késve bár, de törve nem”, (eredeti: “Megfogyva bár, de törve nem” Szózat 1836 – Vörösmarty ) otthon kaptam még egy jó párat!)

Cserkésztábor

Ezt a fejezetet csak vázlatpont szerüen szeretném említeni, mert az ott történtekböl külön regényt lehetne írni.

1. nap: Építkezés (katonai sátrak, örsi kapu + örsi pad)

2. nap: Új ismerösökkel való ébredés: mesztelen csigák és pókok köre, óriáslabda foci, nagy tábortüz (700 cserkész, igazi 2m-es tüz!)

3. nap: Istentisztelet, csapatok találkozása, népi játékok fiúkkal

4. nap: Nyilazás(elvágtam az ujjam), ostor-csapás, célbalövés puskával (a széna-bálán kívül nem halt meg senki!)

5. nap: Népdalvetélkedö, amerikai “schoolbus”,tutaj folyóra helyezése, uszoda (a medencében puszilós népjáték fiúkkal)

6. nap: Portya, háború (zászlónkat visszaszereztük a kommunistáktól!)

7. nap: Óriáslabda foci bajnokság!“Waka Waka eheh, this time for Lány 1" (eredeti: This time for Africa –Shakira)

8. nap: Péntek 13! Cserkész olimpia

9. nap: Csapatok bemutatkozása (értelmes a tábor végén bemutatkozni), tüzijáték, ingyen Vuvuzéla mindenkinek

10. nap: Táborzárás, Istentisztelet, búcsúzkodás az új barátoktól (nem csak az állati [szószerint állati]) sátorlakó társainktól!

Krónika - Március

Sziasztok! :)

Remélem mindenkinek kellemesen telt a nyár - és sajnos már itt az iskola! Magyarországon már tegnap elkezdődött, Ausztriában pedig hétfőn fog (legalábbis Bécsben biztos). Saját magam izgatottan várom a 12.-ik és egyben utolsó évet, hiszen májusba már érettségizni fogok, de ezzel nem vagyok egyedül így, mert több klubtársam is - ezzel együtt a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum 12/I.C (remélem jól írtam le) osztály tagjai is. :) - .

De ne szaporítsuk a szót, elkezdjük az iskolát, mert muszáj.

Kriszti!
Nagyon jók a bejegyzéseid, remélem azóta hazaértél már - hacsak nem az útleveledet veszítetted el valahol =D - . Kicsit alakítottam a bejegyzéseden, az elsőnél a vastag betűket szerkesztettem át, a másodiknál eddig a képeket rendeztem el jól látható módba. Sajnos a kép amin a CN Towert fogod, elvesztettem - légyszi ne ölj meg érte -, ha tudod tedd már be. :)

Jut eszembe még: a biciklit K-val és nem G-vel szoktuk írni (bár ebben én sem vagyok annyira biztos, de annyi baj legyen, legfeljebb megkérdezzük kedvenc magyar tanárnőnket) és a muszáj pedig pontos jééééééééé! Ez különösen MINDENKINEK szól! :P

Nos, akkor most leírom ide a klubunk 17.-ik klubest krónikáját - de régen is volt már - .

Március - Palacsintaparti III.

Ez az este már csak azért is ígérkezett izgalmasnak, mert - azt ahogy a cím is elmondja - palacsintaparti volt, tehát különböző ízű palacsintákat ettünk. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen filmet is néztünk.

Mikor én megérkeztem már voltak ott egy páran - régiek és (nekem) újak egyaránt. Sajnos az újak közül nem tudtam senki nevét megjegyezni, ezért szégyellem is magam. Csak éppen Ildikó hiányzott még, hiszen neki éppen aznap volt a soproni iskolában fogadóestje - azaz a rossz diákokat megdorgálta rendesen a szülőknél. =D Na neeem, a lényeg az, hogy Ildikó később jött.

Virág is ott volt köztünk, ami nagy hír, hiszen fél évet Spanyolországban - Gijónban - töltött, mint ösztöndíjas diák, de mesélte nekem, hogy pár nap múlva utazik is vissza. Viszont Balázs sajnos nem volt köztünk, ami hatott is ránk, nélküle sokkal másabb volt minden.

Az est első "állomása" a magyar film megnézése volt, minek a címe Made in Hungária volt. A film röviden arról szólt, hogy egy kamasz srác, Miki hazatér a családjával a hatvanas években Amerikából - természetesen akkor, mikor mindenki más disszidálna - és arról álmodozik, hogy ő lesz Magyarország Jerry Lee Lewis-e és, hogy a Rock 'n' Roll-t elterjessze Budapesten. Csakhogy Miki régi bandája már nem fogadja vissza a srácot, mert már egy másik srác, Röné "őőő a Csókkirááály" a banda vezére. De nem elég még, hogy a banda nem fogadja vissza, régi szerelme Vera is másik fiúval jár, ami nagyon nem tetszik a mi Mikinknek. Természetesen, hogy a régi barátai visszafogadják és, hogy visszahódítsa Verát, jelentkezik a Ki Mit Tud? -ra (milyen jó, hogy pont akkor volt Ki Mit Tud? is =D ) .

Nekem szó szerint nem igazán tetszett a film, egyszer az biztos, hogy meglehet nézni, voltak benne pár vicces jelenetek, de viszont a Bigali "Budi Huli"-s beszólása az nekem ott volt. =D

Szóval film közben megjött Ildikó is, ki egyből helyet foglalt és kattogtatta nekünk a fényképezőt, hogy megörökítsen pár emlékezetes pillanatot, de volt, hogy a szívbajt is rám hozta azzal az erős vakuval.

Szóval megnéztük a filmet, asztalhoz ültünk és Katharina és Matthias szülei felszolgálták nekünk a finom palacsintákat, amit természetesen ők sütöttek. Volt nutellás, kakaós, ízes - málnás, barackos - túrós, mazsolás túrós és "palacsintatorta" tejföllel megkenve a tetején Katalin néni módra. =) Nagyon finom volt, természetesen mindet megettük, közben beszélgettünk az asztalnál mindennapi dolgokról.

Ezután Ildikó megparancsolta nekünk, hogy csináljunk egy kört, és játszunk egy kis Beugrót, de előtte beszéljük meg a közös blog tervét, ötletét, amit pár napon belül meg is csináltam. Az első feladat "Angyal és Ördög" volt. Dávid, Bogi és én játszottunk. Dávid volt az ördög énem, Bogi az angyal énem, én pedig beletolattam egy mögöttem lévő autóba, és az énjeim mondogatták, hogy mit is kellene csinálni, otthagyjam vagy inkább kifizessem a kárt? Úgy látszik az ördög énem, vagyis Dávid nyert, mert még egyszer beletolattam - immár direkt - a kocsiba, és a pénzt sem hagytam ott neki.

A következő Timi, Andi és Virág volt. Timi egy cukrász volt és éppen a volt barátja esküvői tortáját készítette, mikor megtudta, hogy kinek készül végülis a torta. Az angyal énje, Andi természetesen egy szép tortát akart neki csinálni, de az ördög énje, Virág pedig meg akarta mérgezni a tortát. Itt az angyal én, vagyis Andi győzött, különben Timit letartóztatták volna, erre még külön figyelmeztetőt is kapott. =)

Utána volt egy olyan feladat, hogy egy embernek ki kell menni - ez Tibi volt - és három embernek csinál valamit egy megadott mozdulatnál, vagy szónál, mint pl. Nóri, aki a "hal" szóra robot táncot lejtett, vagy Kriszti aki minden érintésre helyet kellett cserélnie és végül volt még Noémi, akinek sajnos nem jut eszembe mi volt a feladata. A cél végülis az volt, hogy Tibi kitalálja, mit miért csinálnak a lányok. =)

Ezután eljátszottuk még egyszer ezt a feladatot, méghozzá Timinek kellett kitalálnia, mit csinálunk. Nekem az ha bármilyen alkohol szó elhangzott, úgy kellet csinálnom, mintha majd bepisilnék, Tibinek a bokát kellett fognia, ha Virág valamit bekiáltott neki, és Bogi csinált még valamit, amit sajnos (már megint, hát ez nem igaz) elfelejtettem.

Következőleg hangulatváltós játékot játszott Dávid és Ildi. "Melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás?"-t játszották el, Dávid volt az aki a tyúkban hitt, Ildi pedig a tojásban. Tibi és Andi írták. Ezt nagyon jónak találtam személy szerint, mert nagyon jól eljátszották (Ildi: "A tojás az a Szent!" prédikálva, míg Dávid: "A tyúk volt előbb, ami megtojta a tojásodat. Mi az a Szent? Nem létezik a szótáramban!". Ildi: "Akkor vegyél egy új szótárt! A tojás az a Szent!" =D ) és ez a hangulatváltós játék a legviccesebb mind közül.

Még egy utolsót játszottunk, mert már 11 óra volt - film 2 órát tartott - méghozzá Zsebszöveget. Virág volt egy anyuka, kinek két gyereke van (Ildi és Kriszti) különböző apától - Tibitől és tőlem (megjegyzem, azért szerepeltünk mi ennyit, mert a többiek igen szégyenlősek voltak - ezt Balázs számlájára lehet írni. =D ) . Virágnak el kellett utaznia valahová, míg a két gyereket az apukákra bízta, csak úgy bejelentés nélkül. Természetesen volt veszekedés, DNS teszt kérés, melyik gyerek kié, stb.

Mikor végeztünk a játékkal, mind pakoltunk össze, elbúcsúztunk egymástól, kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak - ugye mert közeledett a húsvét.

Egyszóval mind jól éreztük magunkat, finomakat ettünk és sokat nevettünk, amit természetesen, csak a magunk társaságának köszönhetünk! =)

Csoportkép sajnos nem készült (tényleg Ildikó, miért is nem készült? =( ) , de a klubest képeihez Katt ide! =)

A következő találkozó április 30.-ikán lesz, egy újabb táncház kísérettel! =)

Jegyzet: Ismet sziasztok! Remelem tovabbra is mindenki elvezi a nyarat! Aki talan unatkozna, annak egy kis olvasmany, folytatom a “regenyemet” :-)


PUSZI Kriszti



3. Fejezet / 3rd Chapter / 3. Kapitel

Toronto

Az "ismeretlen" csalad nagyon kedvesen befogadott (de persze ki nem tette volna ezt egy ilyen kedves, ertelmes-ragozhato :P - lannyal mint en ;-)?!
Vittek a partra kalozhajo-nezesre, a parlamenthez, a menonitakhoz (naluk vettuk a zoldsegeket...) es vegul a Cottage-ukhoz, ami kozvetlenul a Willey-Lake-nel (Kanada egyik tava a tobbezer kozul) van.

Egy hosszu hetveget toltottunk ott, kanuztunk, kajakoztunk, usztunk, tabortuzeztunk, csipkedtek a szunyogok es leegtem.
- Olyan voros voltam, hogy egy indiantol se lehetett volna megkulonboztetni! -

Hetfo
A szulok dolgozni, a gyerekek iskolaba mentek (julius közepen!) en meg fogtam satorfamat azaz hatizsakom es nekiindultam a varosnak! Jarkaltam a fold alatti utakon - epuletbol epuletbe -, meglatogattam a Kiralynot - a szallodaja elott mentem el; reggel

8-kor meg nem jarta az utcat, igy az osszes rendor ott tanyazott...-,felmentem a CN Tower majdnemhogy tetejere, es allitolag szabad szemmel lathattam volna a Niagara vizesest. Ezek szerint nem eleg eros a szemuvegem. Becsben majd felkeresem a szemorvosom, es kozlom vele, hogy mar 80km-re se latok el!

Miutan sikeresen foldet ertem a belvarosban maszkaltam, uj baratokra lelve.

Delutan a Centre Island/szigetre vetodtem. Onnan csodalatos kepben tarult elem a varos. Es tudatosult bennem, hogy a CN Tower nem is olyan nagy, sot, kissebb mint en!

Kedden Harry Potter kiallitasra mentem. Varazslatos volt! Festmenyekkel beszelgettem, Quidditch-eztem (varazslok sportja), orias sakkoztam, es megevett egy sarkany. Szerencsere az a sarkany a magyar mennydorgo volt, ugyhogy mebeszeltuk a dolgot. (Mi lett volna velem, ha a kinai srofsarkanyt allitjak oda? Kinaiul nem tudok, nehezebb lett volna megegyezni! )

Este Katihoz mentem. Mikor 11 orakor kezdtunk volna mar unatkozni es ehesek is voltuk, nekialltunk grillezni, es Chocolate Chip Cookie-t sutni. Ejjeli vacsi :P. Kozben gyorsan legradualtam, amerikai/kanadai modra.

Csutortokon Canada's Wonderland-jebe vittek. Naagyon meleg volt, ezert foleg a vizicsuszdaknal toltottuk az idot, nem usztuk meg szarazon!

Masnap ujabb kaland vart ram. Tovabbrepultem Spokaneba.


4. Fejezet / 4th Chapter / 4. Kapitel

Szerencsesen megerkeztem Chicagoba. Nem, nem tevedes. Chicagoban kellett atszallnom...
Az ut tovabbi resze mar nem volt annyira szerencses.
Igaz, megerkeztem Spokaneba, a csomagom is megvolt, de Estert, apa unokanoveret nem lattam sehol. Eletemben egyszer lattam fenykepen, es kicsit izgultam... Gondoltam telefonalok neki, hatha kesik. Hol van egy telefoncella? Megvan. Hol a penztarcam? Nincs.
Keresem mindenhol, kuldozgetnek ide-oda, kozben figyelnem kell az embereket, hatha felismerem Estert. Vegul Ester meglett, a penztarcam a VISA kartyammal eggyutt viszont elveszett az U.S Airways repulogepein, orokre. (Azota is jarja a vilagot es boldogan el mig ki nem dobjak. - Ez lesz a kovetkezo regenyem. "Az elveszett penztarca vilagkoruli utja"- XD)

Az utazas izgalmai utan a haznal 2 lany vart (16 es 18 evesek, Ester hazat szoktak takaritani, oroszorszagbol jottek) es vittek Coeur d'Alene -ba. Egy tohoz, ahol a barataikkal talalkoztak. Ez azt jelenti, hogy volt kb.20 srac es vagy 5 lany, akik ropizgettek, beszelgettek, hulyeskedtek :) .
Nem bantam meg hogy elvittek XD. Az egyik lany meg el is vitt Jetski-zni. Nagyon jo volt!!!

Vasarnap Ester ferje elvitt a maganrepulogepehez. Nem viccelek, be is ulhettem, es elmagyarazta a gombok hasznalatat.
De hat ez semmi! Kinek nincsen magangepe, orias poolja a kertben, es 11 haza??? (A hazakat berbeveszik es kiadjak, azert van nekik annyi...)

Hetfon dolgoztam.
Egy olasz vendegloben (Mamma Mia!) italokat csinaltam a vendegeknek, kicsereltem a villanykorteket, es elmentunk (Ester munkaja:) bevasarolni a szakacsoknak. Erdemul nem fizetest kaptam, de egy 6 fogasos menut! Hogy este nem voltam ehes, az biztos!!!

Kedden dolgoztam. - Ugye milyen feltunoen sokat dolgozom ezen a nyaron?! -
Egy aruhazban rakosgattam a smink termekeket. (Ester egy masik munkaja...) Hamar meguntam, ezert felderitoutra indultam.

A vege az lett, hogy vettem egy taskat, es kilakkoztam a kormom
- de meg hogy!!! -

Priest Lake

Este eljott a varva vart pillanat. Elmentunk Priest Lake-re. Az a to a legcsodalatosabb a vilagon! Nem csak a kinezete miatt.
Ester fia a csaladjaval a szomszedban nyaralt, es naluk mindig voltak vendegek, mindig volt esemeny.
Ping-pong, foci, roplabda es kosarlabda csatak. (Es egy Kajak haborut is csinaltunk a lanyokkal. Veszitettem - nem csak a hajpantomat - , beloktek a vizbe! :) )

Meg Surf-olni is elvittek (nem teljesen ugy sikerult ahogy kellett volna) .
Megismertem a "tul az operenciai" rokonaimat, es a szomszedokat.
A masik szomszedban 3 fiu nyaralt (14-16 es 18 evesek <3).

Nyaltak, faltak, pusziltak, es folyton az olemben ultek.

Ester visszament dolgozni, es ram bizta 2 kutyajat. Fuuujj UTALOM a kutya puszikat!!! Es a hullo szoruket... ezen kivul naagyon cukik voltak. Es Oskarral tobb a kozos mint gondolnank. Mindketten Wack-ok vagyunk, de o sajnos szimpla V-vel es C nelkul! Szegenyke mindig beleutkozott a falba...

Estenkent kiultem a stegre, es a csillagokat neztem. Atlagban minden este lattam 2 hullocsillagot. Mar nem is jutott eszembe annyi kivansag! MUSZAJ latni olyan szep, tiszta csillagos eget!!!! Eszmeletlen!

Csodalatos hetet toltottem a tonal, es nem orokre bucsuztam el tole! Visszamegyek meg !!!

Seattle

Penteken az (orosz) lanyokkal indultunk Seattlebe. 4 ora kocsival, de a taj gonyoru!!!
Az ut eloszor kisvaroson, aztan sivatagon, tavakon, majd dimbes/dombos zold tajon vezet keresztul.

Meg is alltunk fenykepeket csinalni. De hol a fenykepezogepem? NINCS!!!!
(Ez lesz a masik kovetkezo regenyem " Az ellopott fenykepezogep utja" - mert ellopas/elvesztes kozott van az eset!!! - )

Seattle nem rossz varos! (Szemelyem szerint nem laknek ott, nem szeretem a tul nagyvarosokat, de...!)
Egy to veszi koros-korul es a belvarosban oriasi Shopping-bevasarlokozpontok vannak.
Egy Motelban aludtunk, es masnap meg maszkaltunk downtown ban, felmentunk a Space Needle-be... es visszamentunk Spokaneba.

Newark

Kedden repultem tovabb Newarkba. (Phoenix-en keresztul, ami Amerika deli reszen van. Elrepultem a Grand Canyon (majdnem, de nagyon hasonlitott a taj!) es Las Vegas felett. - azt is csak par km-rel tevesztettem el -)
Anya baratnoje jott ertem a repterre (ot se lattam meg eloben...) es azt mondta, rogton ram ismert, mert annyira hasonlitok anyara. Ester (apa unokanovere) szerint pedig szakasztottan apam vagyok! - ez nagyon erdekes merthogy anya es apa egyaltalan nem hasonlitanak egymasra - Jo keverek lehetek :-) )

Masnap a tenger-partra vittek. Futottam a hullamokhoz, mint a partra vetett halak futnanak!
Elveztem mint a kisgyerekek! De hogy ebedre es vacsorara nem soztam semmit, az biztos!!!

Csutortokon es penteken anya baratnojenek 2 eves kislanyara vigyaztam.
Nagyon cuki, foleg amikor "happy" :) .
(Voltam dogsitter-babysitter... milyen sitter van meg?)

Szombat delutan vegig jartuk Chinatownt es Little Italyt, mig le nem szedte a flip-flop a labam kozt a bort. Utana mar "csak" kocsival vittek a varoson keresztul. New York! varoson keresztul!!

EEs meg Zac Efront is lattam a varosban! <3>

(Egy Yellow Cab Taxi tetejen, de ez mellekes ;) )

Vasarnap (ma, mivelhogy mar hajnali 2 van... ) atvesznek a garfieldi cserkeszek, es (ma :) <3>

(Kanadaban talalkoztam utoljara olyan ismerossel, akit nem fenykeprol ismerek... :) )

Varom mar, hogy lathassam New York tobbi reszet is, es remelem birni fogom a maszkalast, ugyanis a Kletterparkban kibicsaklott labam meg mindig faj!!!

To be continued...

Kriszti

Krónika - Február

Amint ígértem a krónikákat egyesével felteszem, immár olvashatjátok a 16.-ik klubest krónikáját! Remélem örömötöket lelitek benne! Jó szórakozást! :)

Ádám

Február - Zongoraest és Táncház II.

Pénteken, 2010 február 26.-ikán újra - és egyben a 16.-ik - klubest volt a BMI-ben!!! Természetesen már egy héttel elötte megkaptam a meghívót Ildikótól - ezúttal köszönöm Ildikó, hogy tegezhetlek, igazán nagy megtiszteltetés - amiben már a programok meg voltak írva.

Otthon szépen lassan elkészülődtem, aztán mire végeztem felkaptam a táskámat és indultam is a Schwedenplatzra, de most direkt egy kicsit később, mert nem szerettem volna megint az elsö lenni. Ott még beugrottam a Starbucksba, vettem egy Vanilla Latte-t - amibe már megint jó kevés cukrot tettek - és indultam is fel a BMI-be, ahol pont a budapesti egyetemisták után érkeztem meg, Ildikó egyből üdvözölt és betessékelt. Rajtam és az egyetemistákon kívül - akik 4-en voltak (vagy 5-en? Nem tudom, hogy a szemüveges szőke lány is velük volt-e...) - már 7-en az asztalnál ültek (Andi, Astrid, Anna, Bogi - Annát és Bogit most ismertem meg - , Kriszti, Marci és Noémi) és egy dobókockás játékot játszottak, amibe én is beszálltam - kellett egy jó idő mire megértettem hogy mi a játék lényege - miközben Balázs is megjött (vagy már ott volt és nem vettem észre?) aztán Timi is és hozzánkvágódott. Astriddal beszélgettem egy kicsit a síszünetről, hogy milyen jó volt és mennyit szórakoztak. :) Még két lány jött, akik tudtommal látogatóban voltak Bécsben és egy hölgy a Kossuth rádiótól a lányával és fiával, aki Timit és Balázst (netán még Marcit is?) interjúvolt meg.

Fél 8-kor Marci zongorázott nekünk egy fél órát. A fél óra alatt 7 zeneműt játszott el nekünk - ahhoz képest, hogy a zongora hamis volt, nekem attól még tetszett, és meglepetten vettem észre, hogy Marci második zenéjét már mintha hallottam volna valahol. A végén rájöttem, hogy álmomban már többször hallottam a (vagy egy ahhoz hasonló) zenét - , míg a "koncert" alatt Botond, Balázs (Bogi testvére, kit szintén most ismertem meg) és egy lány - akinek sajnos nem tudom a nevét - érkeztek meg.

8 órakor Marci végzett, megjött Attila, Tibi és Ildi (ők ketten egy pár) - nekem mindvégig az volt a tudatomban, hogy Piri a neve, de aztán rájöttem, hogy Piroska Ildinek hívják. Hogy mekkora hülye tudok lenni - , aztán Attila tartott egy kis előadást Moldováról, és az ott élő magyarokról, mert moldvai táncot tanultunk és utána elkezdtük a társastáncot. Ekkor megjött Berci is, mindannyian körbe álltunk, lábbemelegítéssel kezdtünk, aztán fogtuk egymás kezét - a fiúk úgy tartották a lányok kezét, mint akik kézcsókot akarnának adni - és jobbra befelé, balra kifelé táncoltunk, ti-ti-tá-ra. Nekem az volt a rossz az egészben, hogy a mellettem levők olyan kicsit léptek, hogy az én hosszú lábaimmal minit lépegettem és alig bírtam az iramot tartani, meg egy csomószor elvétettem a lépéseket.

Utána virslit vacsoráztunk és pöttyös túrórudit is kaptunk!! :) Alig bírtam bevágni azt a két virslit, miközben Krisztivel szóba elegyedtem, aki pont mellettem ült és megtudtam tőle, hogy nyáron megy Kanadába a rokonaihoz - de mennék én is - aztán rátértünk a sulira és végül a blogomra, hogy olvasta és szerinte tök jó (pedig eddig a tudatomban az volt, hogy senki se olvassa!) amiket írok.

Ezután összepakoltuk a tányérokat, az asztalokat visszatoltuk a falakhoz, a hölgy a Kossuth rádiótól elment a gyerekeivel és Ildikó parancsára le kellett dolgoznunk a virslit - nekem még a spanyol kajákat sem ártana ledolgoznom - , de ezúttal már párban táncoltunk és hát mivel Kriszti volt a legközelebb, így őt kértem meg, hogy táncolna-e velem és igent mondott (na ezt úgy írtam mintha valami eljegyzésről lenne szó). Kezünket hátratéve kellett fogni és körbe-körbe táncoltunk ti-ti-tá-ra. Ezután ugyanígy táncoltunk, de ha valaki bekiabálta, hogy "Előre, előre, lássuk mi lesz belőle!", akkor a lányoknak egy sorral előrébb kellett menni. Meg még volt három bekiáltás, aminek a szövegét sajnos elfelejtettem, de az egyik olyan volt, hogy megálltunk, a fiúk ti-ti-táztak míg a lányokat forgatták, a másik bekiáltás olyan volt, hogy meg kellett fordulni miközben egymás kezét fogva kellett tartani, a harmadik pedig ugyanez, csak akkor hátrafelé kellett ti-ti-tázni. Fantasztikus volt! Volt, hogy annyira nevettünk már, hogy nem tudtuk merre is kell lépni. Kaptunk egy kis szünetet, természetesen a csapat fele az ablakhoz rohant, hogy lehűtse magát. Miután a kis szünetnek vége lett, újra táncoltunk, de ezúttal Krisztit "elrabolták" így maradt nekem a kiscsaj - a neve még mindig nem jut eszembe - , aki látogatóban volt Bécsben. Vele annyi bajom volt a magasságunk miatt, hogy csak na! Jó tudom, nem tehetek róla, hogy olyan vagyok mint egy zsiráf, meg ö sem arról, hogy olyan mint egy kisegér, de igen rosszul éreztem magam amiatt, hogy mindenkinek kb. megfelelő arányú párja volt, míg nekem a lány épphogy elérte a mellkasomat. Fájt is már a hátam, mikor a lapockájánál kellett tartanom, szinte annyira kiegyenesítettem magamat; vagy mikor a balra-jobbra ti-ti-tánál a kezét kellett fogni és a kezem már majd leszakadt - míg a többi fiú bezzeg rátámaszkodott a lány vállára :P -, úgyhogy mikor vége volt már, örültem neki hogy még egyben vagyok, de úgy is éreztem magamat a kiegyenesített hátammal mint aki karót nyelt. Hű... legközelebb ha tánc lesz, remélem jön egy kistermetű srác is. :D

Szóval, miután végeztünk a tánccal helyet foglaltunk - és természetesen ittuk a folyadékot a szomjunkra - és egy moldvai magyar néni meséjét hallgattuk. Röviden a mese 4 emberről szólt, egy rest és egy szorgos fiúról, ugyanúgy egy rest és egy szorgos lányról. A restet és a szorgosokat össze akarták vonni, de, hogy a restek "túléljék" így kaptak egy szorgos párt.

Miután végighallgattuk a mesét, segítettem elrakodni az elmosott poharakat és utána csináltunk egy pár csoportképet. Íme itt vagyunk mindannyian a képen - lent látható - (Marcin kívül, mert ő már - megint - korábban elment).

Ezután mindannyian elbúcsúztunk, bár én még maradtam Noémivel, mert az apukájára várt, így hát addig is elbeszélgettem vele. Megtudtam, hogy Mödlingben lakik, Sopronba jár suliba Krisztivel és Annával együtt, hogy milyen tervei vannak a jövőben, és hogy jól érzi magát Magyarországon. Őszintén örültem, hogy ezt hallhattam, mármint abból a szempontból nézve, hogy én Magyarországon nem szerettem annyira suliba járni mint itt. :)

Noémi apukája megjött, így hát elköszöntem Ildikótól, Ilditől, Attilától és Tibitől, míg Ildikónak gyorsan felvetettem a BMI közös blog ötletét, amit nagyon jónak talált, így hát a következő esten majd megbeszéljük még a többiekkel... egyébként a következő est március 26.-ikán lesz, ahol egy magyar filmet nézünk meg és palacsintát sütünk, nyam-nyam. :)


További képek: Katt ide!

Folytatásos...

Sziasztok! :)

Üdv innen Tiszaújvárosból, a mamánál nyaralok. Bár ha úgy vesszük, ez a nyaralás eléggé sz@r részleteket nem írom ide le, akit viszont érdekel az a blogomban részletesen elolvashatja.

Remélem azért a ti nyaratok jól telik, bár meg kell mondjam rólatok semmit se hallani. Kriszti! Nagyon örülök (és szerintem a többiek is), hogy jól érzed magad Kanadában, aztán majd remélem kipróbálhatjuk a saját magángépedet és azzal egy világ körüli túrára viszel minket. Csak megérdemeljük, nem? =D Várjuk a bejegyzésed második (reménykedünk még, hogy van harmadik is) részét, és e feladat alól nem bújhatsz ki, mert ugye Ildikó sem fog téged hagyni - már csak azért írok ide én is (csak vicceltem ;) ) - .

E bejegyzést azért írom, mert Ildikónak és mint sok másnak is megígértem, hogy az ifjúságiklub találkozóinak krónikáit felteszem ide a blogra. Mielőtt még leírom ide, megjegyezném kedves klubtársaim és olvasóink, hogy a krónikát én a saját szemszögemből írom le, hogy látom mások viselkedését, természetét, így arra kérnélek benneteket, hogy akármi olyat is írnék, ne haragudjatok meg rám, de nem tudok mindenkire egyszerre koncentrálni és mindenki helyébe elképzelni magamat. :)
Másik: mivel új tag vagyok köztetek, ezért csak a 15.-ik találkozótól tudok az estekről írni. ;)
A krónikákat egyesével teszem fel, hogy ne legyen túl zsúfolt.

Így kívánok még kellemes nyarat nektek és néha azért írjatok! :)

Ádám

Január - Játékest

A 15.-ik ifiklub találkozó a Bécsi Magyar Iskolában, és nekem egyben az első!
Izgatott voltam, hogy milyen lesz, hogy lesz, kik lesznek... bár azt már eleve kivettem Koleszár Ildikó leveléből (mert ugye Ildikó magyar gyerekeket tanít a BMI-ben is), hogy nagyon jófej és barátságos.

A találkozó 18.30-kor volt, a Schwedenplatzon (igen, ahol a finom fagyit lehet kapni). Ildikón és lányán, Virágon kívül (kik ezeket az esteket szervezik) én voltam legelőször ott. Ekkor kissé elöntött az idegesség, hogy talán nem nekem kellett volna az elsőnek lenni, de egyből szóba elegyedtem Ildikóval és segítettem 4 lufit feltenni.

Aztán jöttek sorba a többiek, először Balázs, Ildikó fia, aztán Zita, Kriszti - aki egyből puszival üdvözölt, még meg is lepődtem -, Nóri - Nóri egyből kitűnt a sorok közül, hiszen ő volt az aki fülig érő mosollyal jött -, aztán Noémi - aki feltűnően hasonlít Ellen Page nevű színésznőre (szerintem) -, Andi, utána jött Matyi az apukájával - akik a vacsorát és az üdítőt hozták, bár nekem Matyi igen rosszkedvűnek tűnt - aztán elmentek Matyi testvéréért Katharinaért, és végül Marci fessen kiöltözve öltönyben.

Először ennyien voltunk aztán játszottunk egy telefonos játékot, ahol beszéltünk és a másiknak ki kellett találni, hogy kivel beszélünk (természetesen a csapatból kellett valakivel beszélgetni) ami nekem igen nehezemre esett, mert ugye én nem ismertem senkit a csapatból, úgyhogy Ildikóval "telefonáltam", arra hivatkozva, hogy talán bennünk ez a közös: én nagyothalló vagyok, ő pedig szemüveges. Szégyelltem is magam érte valamennyire, de Ildikó könnyen és viccesen vette a játékot, ami megnyugtatott. Miközben Marcinak el kellett mennie valahova, rabszolgásdit játszottunk, aminek az volt a lényege, hogy egy kis cetlire felírunk egy szót, ami végül a táblán fog állni, nekünk pedig ki kellett találni, hogy ki melyiket írta. Ha kitaláltuk, az a személy a rabszolgánk lett. Jó volt végülis, miközben egy nővérpár érkezett meg, Astrid és Angelika - szimpatikusak voltak nagyon - .

De eközben megérkezett Matyi anyukája is, aki a vacsorát melegítette nekünk (paprikás krumpli volt, friss zsemlével) és nekiálltunk enni, aztán az asztalnál beszélgetni. Pont Balázs és Astrid mellett foglaltam helyet, aztán végig azt hallgattam, hogy mennyire tudják cikizni egymást, jó volt hallgatni őket. Közben Berci is megjött, hozzánkvágódott. :)

Aztán kezdődött újra a játék...
Beugrót játszottunk. Igen, AZT a Beugrót. AZT amiben Szabó Győző is játszik - bírom a buráját :D - . Mikor elkezdtünk volna játszani, Timi is megjött, aki (nem tudom, hogy 22.-ike előtt vagy után), de a 17.-ik születésnapját ünnepelte az este. Boldog születésnapot neki! Na aztán játszottunk sorra rendesen, mire én is sorra kerültem Virággal együtt. Egy állatgondozót, kellett eljátszanom, aki halálosan szerelmes az orangutánba és ezért felmond. Balázs írta fel nekem a hangulatokat - köszi Balázs :) - , ilyeneket: drogos, lányos, izmos, lassú, kínai... alig győztem gondolkodni, hogy hogy csináljam de aztán végülis jól sikerült. De ezt Virágnak is köszönhetem, elvégre jól játszott, és kissé felszabadultabbnak éreztem magamat. Azután következtek sorra a játékok, mint pl. a lassítás, ahol mindegyikünknek el kellett játszani egy belassulást, amit Ildikó mondott, mint pl. "Fotózás egy automatában" - ezt Noémi játszotta - , vagy "Első repülőutam" - Nóri - , vagy "Elkaptam a menyasszonyi csokrot!" - Berci - . Nekem a "Feleségem főztje igen 'jó'!" jutott. Eljátszottam először, normál felvételbe, hogy a "feleségemtől" kapok valami kaját és vágok egy kis pofát, hogy hát mintha hiányozna belőle valami. Aztán lassítva, hogy megkóstolom, és vágom a pofákat, hogy hú de rossz, második kanállal pedig már elég volt, de közben a "feleségemnek" mutatom, hogy "Naja, a főztöd igen 'jó' ".

Közben Botond is megjött, és folytatódott a játék... tolmácsolás (Beugró módra), aztán két ember játszik az egyik a kezével mutogat míg a másik beszél, de az nem tudja, hogy az első mit mutogat, s így ki kell hozzá valami szöveget találni... :) Mire aztán zsebszöveget játszottam Botonddal, ketten voltunk a vadászok egy vadászlesen, viszont Botond egy bérgyilkos volt, aki meg akart ölni engem, de nekem azt kellett mondanom: "Hát ha megölsz, akkor nem tudod meg azt a titkot, amit én tudok!". Szerintem ezt egy kissé elbénáztam, bár ketten egész jól kiegészítettük egymást... ezután pedig csacsogóversenyt játszottunk. Astrid és Nóri elkezdtek valamiről mesélni nekünk, de nem szabadott nekik szünetet csinálni, és végül az veszít aki természetesen megáll. 2 perc után Ildikó már nem bírta hallgatni, annyira nevetett és közölte velünk, hogy milyen fantasztikus és, hogy erre ugye csak a nők képesek. De Balázs kikérte magának, hogy még ilyet ni, így hát Balázs és én ketten nekiálltunk csacsogni, én elkezdtem mesélni a borzalmas iskolahetemről. Viszont jól bírtam az iramot, hallottam ahogy Balázs is mondja rendesen a maga történetét, viszont Ildikó itt is feladta 2 perc múlva és megjegyezte, hogy micsoda képtelenség. :D Nóri is megjegyezte, hogy érdekes, hogy mi fiúk is gesztikulálunk csacsogás közben, holott az ember azt gondolná, hogy ilyet csak a lányok csinálnak - ez aranyos volt tőle. :D Ekkor Angelika - aki a kamerájával felvételeket készített - azt az ötletet találta ki, hogy mindannyian egyszerre csacsogjunk. Hát szerintem egész Bécset sikerült túlharsognunk, bár én 30 mp után feladtam mert kiszáradt a szám. Ezután még beszélgettünk egy kicsit aztán indultunk haza mindannyian, elvégre már 11 óra is elmúlt.

A legközelebbi találkozó február 26.-ikán lesz, nagyon szeretnék majd elmenni... és íme egy csoportkép rólunk - sajnos Marci nélkül, Ildikó pedig fotózott - . :)



További képek: Katt ide!

NYÁR

Sziasztok!

Hogy telik a nyar? (Sajnos nem tudok ekezetet hasznalni, de talan igy is meg lehet erteni…neha egy hosszu betu helyett kettot irok majd!) Ildiko keresere irok egy par sort a kis / nekem oriasi elmenyeimrol. Talan erdekel titeket is, hogy mi mindent lehet itt csinalni – nem csak mas orszagban, foldreszen, hanem otthon is - a turista attrakciok megnezesen kivul.

Bevezetes: Eloszor is szeretnek nehany csodalatos embert emliteni, akik nelkul nem jutottam vona el idaig. Koszonom Kolumbusnak, hogy volt annyi batorsaga atkelni a nagy ismeretlenen, hogy megtalalja Indiat. Bar ez nem ugy sikerult ahogy gondolta volna, megis nagy jelentoseggel bir a mai vilagban! Rajta kivul meg szamos kedves kalandornak kene koszonetet mondanom, de ezt most inkabb kihagyom… De had emlitsem meeg (hosszu e!) a szuleimet, testvereimet, nagyszuleimet, egyszoval csaladomat, akik mind vegig mellettem alltak, es hittek bennem. Hitteek, vagy inkabb remeelteek?, hogy nem tevedek el a repteren, es biztonsagosan megerkezem! (Most, hogy igy elkezdtem lehet, hogy ebbol egy kis regeny lesz… Ezzennel le copy-rightezem, nehogy valakinek eszebe jusson valami badarsag :P, najo vicc bei Seite...)


1. Fejezet / 1st Chapter / 1. Kapitel (kell meg tobb nyelven? Spanyol, Francia, Latin...? )

Elindulas / Megerkezes

Az eddigi kedvenc nyaram - azaz az idei - bar junius 12.-en kezdodott (es junius 13.-ka egy meghatarozo elmeny volt, ahol ugyanis ugy kibicsakloztattam a bokam a fekete maszopalyan, hogy meg maig faj, es ez nehany aktivitasban megakadalyoz - mint peldaul a futasban, es a tul sok jarasban... - ) , megis elugrom junius 19.-re, az indulas napjara. Mint sokan tudjatok, a mi csaladunk biciklivel jar majdnem mindenhova. Igy elengedhetetlen volt, hogy legalabb a Pratersterne biciklivel menjunk, megpedig egy oriasi, 23 kilos hatizsakkal es egy kozepes meretu kisboronddel. Mindent felvettem (turabakancs, pulover, dzseki) ami nem fert be a hatizsakba (szerencsere azert nem volt tul sok…Torontoban pedig 30° meleg vart...). Szoval felszalltunk az S-Bahn-ra es kivonatoztunk Schwechatba, a repterre (meg csak az kellett volna, oda kibiciklizni!!!). 12 orakor mar (jo vicc, 1 orat kesett...) a repulogepen ultem, kameraval filmeztem az indulast es joo sok kepet csinaltam a szebbnel szebb felhokrol... 15 orakor meg is erkeztem. Latjatok? Igy kell ezt csinalni! Atutazni a fel vilagot, 3 ora alatt!!! Na jo, az nekem se sikerult, merthogy kozben eltelt vagy 10 ora :P Az utlevelkontrollnal ugyan angolul kellett beszelnem, (kulon sztori: kerdezte az a valaki, hogy miert jottem Kanadaba? - mondtam: rokonokhoz, latogatoba. Kerdezte, hogy kivel? - mondtam: senkivel. Erre nagyot nezett es nem ertette... Ekkor rajottem, hogy azt kerdezte, hogy kihez nem hogy kivel...? - egy kis gondolkodas utan azt mondtam, hogy a nagymamam tesojahoz. Erre kerdezte, hogy ki jon ertem? - ravagtam, hogy a nagymamam tesojanak a ferje es fia. Ezen nagyot rohogott, hogy mennyire kicifraztam es addig ismetelgette magaban, míg tovabb nem mehettem... J ......[the husband and son of my grandmother’s sister] . Most mar utana-googleztam a dolognak, es rajottem, hogy legkozelebb konnyebb, ha azt mondom, hogy a grandaunt-omnak a husband-je es a first cousin once removed-om jon ertem... :P . Vagy nem konnyebb igy? XD). De meg mindig nem tudtam elhinni, hogy mas kontinensen vagyok... (ez a teny csak 5 nappal kesobb tudatosult bennem, a szinhazban, majd visszaterek erre...) A napomat kihuztam meg kilenc oraig (otthoni hajnali 3ig, es ezt is csak ugy birtam ki, hogy miutan elmentunk London mellett, megerkeztunk Cambridge-be (Torontotol nem messze) - ugye milyen otletes nevek? - elkezdett zuhogni az eso, es en addig utanoztam Gene Kelly-t, („I'm singin' in the rain”) míg borig nem aztam, es csavarni nem lehetett a vizet a ruhambol... - ettol mindig feltoltodom egy csomo energiaval!!!!) Igy egy 21 oras nap utan (meghogy junius 21. a leghosszabb nap az evben!!) aludtam nagy nehezen vagy 6 orat... Nem tul kellemes dolog az idoatallas, de a maga modjan vicces. Az oramat maig nem alitottam at, igy mindig tudom, hogy otthon hany ora van... - hogy minek jo azt tudni, nem tudom... -


2. Fejezet / 2nd Chapter / 2. Kapitel

Az elso het

Rogton masnap elmentunk egy repulo-show-kiallitasra. Sok-sok repulogepet mutattak be, tobbek kozt a sajat jet-emet is (lasd a kepen...). Delutan elmentunk egyet biciklizni a folyomenten... Szep taj, meg kell hogy mondjam!

Hetfon elmentunk a Riverside parkba, ahol ezer libat lattunk-koztuk bebi libat is -, sok szaz szurke-fekete-barna-kanadai mokust, tobb bekat es egy par chipmunkot (meg nem enekeltek nekem, de turelem rozsat terem, vagy nem?) Az allatok itt nagyon szelidek, nem felnek az emberektol, kozel jonnek es igy ugy tunik mintha sokkal tobb lenne mint otthon, de allitolag nem igy van... Este megneztuk a Shrek 4-et a moziban. Javasolom minden Shrek-fan-nek, de szerintem ez mar nem lett annyira jo... ennel tobb meseleny mar nincs is...

A Kedd egy kis Daunenfrau (forditsd le magyarra: piheno :P) nap volt. Biciklizgettunk, kialudtam magam, a kornyeken kocsikazgattunk es a penzes emberek kuriait nezegettuk (hat erre – bar furcsanak tunhet - nem tudok mit mondani. Nem lehet azert rossz egy olyan icikepicike kis hazikoban lakni, ahol egesz napod arra megy, hogy a csaladodat keresd, es ha ebbe belefaradnal, eleg a tavacskadba ugrani es egy kicsit uszkalni...).

Szerdan egy kis faluba mentunk, St. Jacobsba. A foutcan olyan westernfilm szeru kis boltocskak allnak, nehany emberen regi hagyomanyos farm-ruha van (mint a filmekben...) es lovaskocsin kozlekednek (de persze nem mindenki! Vannak „normalis” emberek is, akik sima kocsit hasznalnak es „normalis” ruhaban jarnak...). Delutan ket pixillacios filmet csinaltunk (ez a –tunk, legtobbszor a „first cousin once removed”-omra es ram utal = mi = unk vegzodes...). A pixillacio olyan kis film, amit sok kepbol allitunk ossze es igy egy folyamatos mozgast letesitunk... (nezzetek utana google–n, gondolom jobban elmagyarazza...).

Csutortok este elmentunk Stratfordba, megnezni egy szindarabot, megpedig Shakespeare-tol, „A Vihar” cimu muvet. Csodalatos volt, sok fele modon. Egyreszt nem ertettem sokat az elso felvonasbol, a masikra mar megszoktam azt a fajta angolt, es elvezetesebb volt. Masreszt olyan effekteket hasznaltak, hogy nyitva maradt a szam az amulattol... targyak repultek ossze-vissza, emberek lebegtek, (kotel nelkul!)... Harmadreszt meg nem halt meg benne senki!!! Ez Shakespeare-tol eleg szokatlan, de ezt a darabot az elete vegen irta, es gondolom mashogy velekezett mar a halalrol... Ejszaka csinaltam magamnak meeg egy elmenyt. Ki mondhatja el magarol, hogy ejfelkor mezitlab futkarozott Kanadaban (kicsit santan) az utcan es ciganykereket hanyt? :P Een ;) – azota mar nem is faj annyira a labam... - .

Penteken elmentunk epret szedni, egy igazi farmra. Hat az az eper az igazi, amit magadnak leszedsz es ott helyben meg is eszel... hmmm... nyami-nyami !

Szombaton nem csak megcsodaltuk, hanem izig-verig - inkabb izig-borig megereztuk a Niagara vizesest. Ugyanis felszalltunk „Maid of the Mist”re (ugy hivtak a hajot...) es majdnemhogy a vizeses ala hajokaztunk. Hat nem csoda, hogy vizesek lettunk egy picit.. Kicsit nagyon... Nagyon nagyon!!! Ekozben Torontoban veget ert a G20-as talalkozo... Eleg fontosnak erzem magam mostansag. Jovok Kanadaba, erre utanam jon az osszes (na jo, nem az összes, de sok!) elnok, - meg sose voltam ilyen kozel Obamahoz... - es meeg a Queen is meglatogat! – gyakoroltam mar az integetest, de megfelelo kalapot meg nem talaltam!!! Talan eleg az NFL baseball sapkam, nem? Van rajta egy solyom vagy micsoda... gondolom szereti a madarakat??!!

Vasarnap, ahogy jo keresztenyeknek szokas, elmentunk templomba. Hat az se volt kis elmeny! A templomot ugy kell elkepzelni mint egy szinhazat. Van kavezoja, konyvtara, gyerekeknek csuszda, es egy nagy szinpados eloadoterme. Istentisztelet szeruseg elott feloras gospel enekles volt, - hasonlo mint a filmekben, csak nem fekete korus enekelt, hanem 4 feher, es nem csak zongora kiserettel, hanem egy egesz zenekarral = dob, basszus gitar, elektromos gitar, 2 szaxofon, zongora, keyboard hangzassal... Nem volt rossz. - A teremben volt 3 kivetito vaszon – viszont keresztet nem lattam, de lehet, hogy csak figyelmetlen voltam. A kozepson mutattak a szinpadot, ahol predikalt a pap meg enekeltek (3 kamera maszkalt a teremben, vettek fel a "musort", es azt vetitettek le rogton, mindig mas szemszogbol, mint a tv-ben szoktak az elo eloadasokat...) A masik ketton a dalok szoveget vetitettek es azt, amit a lelkesz beszel. Mindenki kapott az elejen egy papirt, amit ki lehetett tolteni - olyan Lueckentext azzal, amit a lelkesz mond... mint az iskolaban, hogy mennyire figyelsz oda... ;) . Hat a predikacio eleg furcsa volt, inkabb szineszkedett, mint predikalt, torteneteket tett bele - az nem volt rossz - es az egesz mondanivalojat annyira kinagyitotta, es eltulozta, hogy az mar nem joo! De a gyulekezet elvezte es ahitattal figyelte minden szavat, nehanyan meeg meg is hatodtak, es konnyeztek, pedig tenyleg nem volt valami hiteles, inkabb badarsag... Imadkozni se ugy imadkoznak, enekelnek, es a dal kozepen az enekes mondja az imat, de nem szokasos imat, hanem a dalszoveget, mas szavakkal... (Miatyank nem is volt pl.). Ugyhogy erdekes elmeny volt az is! Jobban szeretem az otthoni Istentiszteleteket... csak ilyen dalokat kene enekelni, ilyen hangszerekkel... sokkal vidamabbak!!!
Delutan elmentunk megint biciklizni, de most az volt a kulonleges, hogy talaltunk egy fat, aminek legalabb 5 vastag aga van, es azok mind a folyo felett van. Tokeletes maszofa!!! De hirtelen elkezdett zuhogni az eso, es meleg se volt, ugyhogy kivetelesen nem volt annyi kedvem kint rohangalni. Ezert alltunk a fa alatt, es vartuk a zuhee veegeet. Kozben uj versszakokat talaltam ki egyes nepdalokhoz, pl: „Esik eso, de nem azom, 5karu fa ala allok, azalatt is azert allok, mert arra jarnak el a vizcseppek...” vagy „Suss fel nap, fenyes nap, folyoparton kis emberek megaznak.” Ezutan meg jobban zuhogott... Biztos olyan siralmasan enekeltem, hogy meg jobban bogtek az angyalok...

A masodik het

Hetfon megneztuk meg a Victoriaparkot, ahol lattam oziket, pavat, szurke gemet, libat, kacsat, kutyat, stb. Este meg a Toy Story 3... hat oszinten szolva, en feltem! Van benne egy olyan gonosz kis rozsda szinu maci :P hoppaa, rozsa szinu maci, egy egyszemes csunya baba, meg egy kalimpalo majom... hat „betojtam”! Viszont a vegen elbogtem magam! Katasztrofa mit tud muvelni velem egy ilyen gyerek film!!! Kedden fuvet nyirtam - ki tudja elmondani magarol, hogy a kanadai Cambridgeben fuvet nyirt? Hat igen... - . Este meg minigolfozni mentunk. A 8 szabalybol ami van, betartottunk kb. 3-at. Vagyis en... Fogtam az utot forditva, utottem a palyan kivulre es lelket is ontottem szegeny kicsi sarga labdacskamba. 13 jara csak bement...

Szerdan meg mar csak pakoltam... Sajnalom itthagyni ezt a harom nagyon kedves es vicces embert! De hiv a kotelesseg, megyek tovabb Torontoba, egy ismeretlen csaladhoz, aki volt oly kedves felvenni engem 9 napra (cserkeszek a gyerekek...) .



Folytatjuk...
TO BE CONTINUED...