5. Fejezet / 5th Chapter / 5. Kapitel

Garfield / New York

Amikor megérkeztem Garfieldba, a cserkészotthonnál két ottani cserkészvezetö üdvözölt. (Jééé, tudok megint ékezetet használni :P) Mondták, hogy a bécsiek csak elugrottak tusolni, de hamar megjöttek és nagyon csodálkoztak miert ugrálok, nevetgélek, ölelgetem öket annyira.

Még aznap este csináltunk egy tábortüzet, = meggyújtottunk 5 gyertyát és énekelgettünk. A végén már a dalok túlzottan lelassultak, és a társaság fele kifeküdt, mégis akadt olyan, akinek még az is gyors volt. (“ Aaaa csitáááárii hegyeeek alaaatt”-“Lassabban!!!” )

Másnap reggel két kisbusz vitt el minket a nagy almába: New Yorkba.

New York-New York, a város ami sosem alszik, amiröl mindenki csak álmodozik.

Hajókáztunk egyett Manhattan körül, sikeresen felavattuk a szabadságszobrot cserkésszé, (miniatur figurára rátettünk egy nyakkendöt XD) és láttuk a láthatatlan Twin Towert.

Amíg a többiek vitatták a következö úticélt, megismerkedtem Mary Poppinsszal (megfogtam egy fabábú-Mary kezét, de hirtelen megfordult a szél és el kellett mennie…) és beszálltam egy sárga iskola-buszba “schoolbus”, ami épp fekete árvákat vitt kirándulni. Végül lesétáltunk a szinházak utcáján, a Broadwayn és leültünk a Central Parkba a sárga hernyók közé. Szép város, de nem lett a kedvencem!

Este megint tábortüzeztünk. Most már tovább bírták a többiek is, és sokkal elevenebbek voltak a dalok...

Másnap a tengerpartra indult a csapat. Olyan óriásiak voltak a hullámok, hogy még a szuper-erös-mély-árkos várunkat is sec-perc alatt lemosta. Engem pedig betemettek a romok és már csak a fejem látszott ki a homok alól.

Sokat ugráltunk, menekültünk, ráfeküdtünk a hullámokra és lebuktunk a víz alá, míg partra nem vetödtünk.

Találkoztunk David Hasselhoffal , Pamela Anderssonnal és csoportképet is csináltunk velük. Persze abban a piros életmentös cuccban voltak…mint a filmekben. Miután lemostuk magunkrol a sót, (igen volt aki inkább magával vitte, hátha sótlan lesz a vacsora...) elképedve láttuk, hogy a kisbuszok helyett fehér sztreccs-limuzinok vártak ránk, és az egyikböl maga Brad Pitt szállt ki! Hát képzelhetitek, hogy hirtelen milyen macska kórus támadt, nem csak szopránban, de tenorban is! Brad üdvözölt és közölte velünk, hogy meghív minket vacsorára a kedvenc éttermébe, ahol a felesége Angelina már vár. Ezen kivül mindannyiunknak ajándékozott egy piros jaguárt, amit áthajóztatott már Európába…

Jaj – hagytam elragadtatni magam… elnézést, kicsit elkalandoztam :)

Ehm, igen, ott tartottam, hogy partra vetödtünk, tusoltunk aztán a kisbuszokkal egyfajta tengerparti-kis-amerikai-práterbe vittek. Sétálgattunk, nevettünk a “sí-lifteken”, amik csiga lassúsággal mozogtak a homok felett, (gondolom mégsem voltak si-liftek…) és kijátszottuk magunkat a játéktermekben.

Szerdán shoppingoltunk, de én hamar meguntam. Így ebéd után egy egész dollárt a kényeztetésemre szántam és beültem egy masszázs-székbe. Nem müködött – egye fene, még egy dollárt csak megérek - átültem egy másikba. Ekkor beindult az elsö is. Sajnos nem tudtam egyszerre két helyen lenni, (habár volt már rá példa!) így visszaültem az elsöbe, abból a logikus következtetésböl, hogy hogyha annak lejár az ideje, a másik még 1-2 percig fog még müködni, majd azt is élvezhetem egy kicsit… De jött egy fáradt néni, leült a második székembe és csodálkozott, hogy az maszíroz. Persze nem állt fel... Hát megvolt a napi jó tettem. Befizettem a nénikét egy masszázsra!

Este utoljára összeültünk a cserkészház hátsó kertjében az 5 tábortüzi-gyertyánk köré, de aznap a garfieldi cserkészek is a háznál aludtak, így voltunk már vagy 80-an.

Másnap hajnali 4-kor keltettek és felkapcsolták a villanyt, amire én úgy felriadtam (ez nagy szó, mert engem nem lehet egy könnyen felébreszteni, még mondjuk azzal a hírrel sem, hogy egyedül leszek otthon, mert nem sokára megszületik a kisöcsém - megtörtént eset!-), hogy bevertem a fejem az asztalba, ami alá fekhelyemet készítettem már az elsö éjszaka. Persze utolsó napra azért mégis megkaptam az Isteni jelzést, hogy nem minden szempontból jó asztal alatt aludni!

6. Fejezet / 6th Chapter / 6. Kapitel

Augusztus 5.

A Névnapomat egy névnapi fülhúzás helyett egy már említett fejbe kólintással és egy 6 órás busz–úttal ünnepeltem, Fillmore felé. Összesen 17 gratulációt kaptam, abból 16-ot magamtól J (de “késve bár, de törve nem”, (eredeti: “Megfogyva bár, de törve nem” Szózat 1836 – Vörösmarty ) otthon kaptam még egy jó párat!)

Cserkésztábor

Ezt a fejezetet csak vázlatpont szerüen szeretném említeni, mert az ott történtekböl külön regényt lehetne írni.

1. nap: Építkezés (katonai sátrak, örsi kapu + örsi pad)

2. nap: Új ismerösökkel való ébredés: mesztelen csigák és pókok köre, óriáslabda foci, nagy tábortüz (700 cserkész, igazi 2m-es tüz!)

3. nap: Istentisztelet, csapatok találkozása, népi játékok fiúkkal

4. nap: Nyilazás(elvágtam az ujjam), ostor-csapás, célbalövés puskával (a széna-bálán kívül nem halt meg senki!)

5. nap: Népdalvetélkedö, amerikai “schoolbus”,tutaj folyóra helyezése, uszoda (a medencében puszilós népjáték fiúkkal)

6. nap: Portya, háború (zászlónkat visszaszereztük a kommunistáktól!)

7. nap: Óriáslabda foci bajnokság!“Waka Waka eheh, this time for Lány 1" (eredeti: This time for Africa –Shakira)

8. nap: Péntek 13! Cserkész olimpia

9. nap: Csapatok bemutatkozása (értelmes a tábor végén bemutatkozni), tüzijáték, ingyen Vuvuzéla mindenkinek

10. nap: Táborzárás, Istentisztelet, búcsúzkodás az új barátoktól (nem csak az állati [szószerint állati]) sátorlakó társainktól!